Az alábbi kárbejelentő valóságos, a fénymásolat a Hungária Biztosító irattárából származik. Sajnos az idő vasfoga nem kímélte az egykori iratról készült reprodukciót, így közzé tesszük azt legépelve is.
Sajnos arról nincs tudomásunk, hogy mi volt a reakciója az ügyintézőnek, de szívesen megnéztük volna az arcát az alábbi – néhol már-már Juhász Gyulás magasságokba érő – iromány olvasása közben. (forrás)
Az esemény részletes leírása:
Sötét volt már, baljósan zúgtak az útmenti jegenyék. A széltépte felhők már-már feladni látszottak harcukat a Hold ellen, ám az égitest győzedelmeskedett. Hideg fény szórta be ezüstjével a csalitos settenkedő vadjait, az árokban lassan varangyosbékák kuruttyolták esti imájukat. Na, ekkor ütöttük el a motorost. Balra akartunk elkanyarodni, de meggondoltuk magunkat, mondván ott se lesz jobb. A motoros szegény bedőlt balra villogó indexünknek, ám mi visszakanyarodtunkban rajtaütöttünk, ő pedig az árokban hengerbucskázott, szegény. A békáknak torkára fagyott a kurutty!
Véleménye szerint a baleset bekövetkezésének mi volt az oka, azért kitehető felelőssé?:
Az autó vezetőjének pillanatnyi kihagyása, a szerencsétlen körülmények és a világ általános nyomorúsága. Mindig az ártatlanok szívják meg, mindig.
.
Egyéb közlendők:
Az előadás, melynek megtekintésére Nyíregyházára igyekeztünk (Csehov: 3 nővér) nézhetetlen volt. A II. felvonásra értünk oda. A III. felvonás alatt már szívesen cseréltem volna a motorossal. A IV. felvonás alatt bárkivel.
