Valamelyik nap délben állunk a buszmegállóban, teljesen nemnormális barátnőm (rákenroll anyu), a kisfia és én.
-Anya, nadon mejeg van.
-Tudom kis szivem, tudom! Kérsz inni?
-Kéjek.
-Mindjárt jön apa, és beülünk a jóóóóó hideg autóba.
-Nadon mejeg van.
-Nem tudok már mit levenni rólad, így is majdnem tiszta pucér vagy.
-Leveszem a kukimat!
-Meleg a kukid? Tudom, a pelus is meleg...
-Nadon mejeg! Leveszem kukim, kidobom!
-...várjál, csöng a mobil...igen...mi az hogy nem tudsz ide jönni?...de hát mi itt...nem hiszem el hogy...!...Letette.
-Apa vót?
-Igen. Nem tud értünk jönni, mert valami dolga van.
-Ajaj. Akkó letépem kukimat.
-Hagyd csak kisfiam...Este letépjük apádét.
És a gyerek úgy nevetett a negyven fokban, hogy majd összesz@rta magát :)
Bihari Viktória
