Van az úgy, hogy éjszaka nem jön az álmok évada,
Csak a csend ölel át idebent.
Van az úgy, hogy elkísér, különös érzés benned él,
Nem is új, mégis más ragyogás.
Kikötők, azok a rég volt szép idők, üzen a part,
Nyugtalan vérem hajt feléd oly rég.
Van az úgy, hogy én vagyok, akiben minden felragyog,
Ami volt, s így dalol, szabadon.
Talán - mint az óceán - végtelen - ez a szerelem.

Szekeres Adrien & Gáspár Laci - Kikötők
Mindenegyben Blog
Kedveld Te is!