Sokszor a legjobb megoldások egyben a legegyszerűbbek is. És ez igaz a gyaloglásra is, ami a testmozgást illeti. Csak el kell indulni, nem szükséges semmiféle speciális felszerelés, kondi, csak elhatározás kell. Rengeteg tanulmány íródott a gyaloglás fantasztikus jótékony hatásairól, így ha tehetjük, sétáljunk nagyokat.
Csökkenti a fájdalmat
Akiknek az életük tele van stresszel, és jó páran vannak így, a gyaloglás sokszor felér egy terápiával, hiszen ilyenkor a sétáló más ingerekre figyel, kiszellőzteti a fejét, ha egy percre is, de megszűnnek a nyomasztó gondok.
Ezzel egyidőben pedig javul a fizikum, erősödnek a csontok, izmok, a tüdő oxigénnel teli levegőhöz jut. Érdekes, hogy azoknál az embereknél, akiknek begyulladt a térdízületük, és ez bizony fájdalommal járt, heti 3 órás sétával a kellemetlen panaszok, fájások 50 százalékkal csökkentek. Azoknál a nőknél, akik a menopauza után is hetente négy órát gyalogoltak, 40 százalékkal csökkent annak az esélye, hogy egy baleset, vagy egy esés következtében eltörjön a csípőjük.
A gyalogosan közlekedők boldogobbak
Egy felmérés során a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy a kutatásban résztvevő pesszimista, depresszióra hajlamos emberek negyede arról számolt be, hogy már egy kevés séta után javult a közérzetük, jobban érezték magukat a bőrükben. Ahogy növelték a séta, illetve gyaloglás idejét, javulásról már az alanyok fele számolt be. A gyalogos mozgás megnyugtatja az idegrendszert, egy kiadós séta után pedig euforikus hangulat is kialakulhat.
Egészségvédő hatása van
Egyes kutatások azt állapították meg, hogy a rendszeresen gyalogosan közlekedőknél akár 50 százalékkal is csökkenhet a szívbetegségek kialakulásának esélye. Azoknál az időseknél, akik két lábon mentek el bevásárolni, kisebb volt a demencia, illetve az Alzheimer-kór előfordulása. A cukorbetegek kezelésében is sokat segíthet a gyaloglás, hiszen egy statisztikai kimutatás szerint a gyalogos cukorbajosok 60 százalékának sikerült javítania egészségi állapotán, hiszen annyira stabilizálódott a vércukorszintjük, hogy már csak minimális kezelésre volt szükségük. A Harvard Egyetemen 12 évig kísértek figyelemmel gyalogosan közlekedő embereket, és arra jöttek rá, hogy esetükben 23 százalékkal kevesebb volt az elhalálozási ráta, a nem gyalog közlekedőkhöz viszonyítva.
