Bár ezt a két oltást a méhnyakrák elleni védőoltásként forgalmazzák, ez az állítás színtiszta feltételezés. Tanulmányok leírják, hogy „nincs bizonyított kapcsolat az oltottság és a ritkán kialakuló ráknak a védőoltással való megelőzhetősége között, mégis azt reklámozzák, hogy van. Valójában nincs tényleges bizonyíték arra, hogy az oltás bármilyen rákot meg tudna előzni. A gyártók saját bevallása szerint az oltóanyag 40 vírustörzs közül csak 4-re hat egy olyan nemi betegség esetében, amely viszonylag rövid idő alatt önmagától is elmúlik. Így annak az esélye, hogy az oltás segít egy embernek, körülbelül akkora, mint annak a lehetősége, hogy meteorit esik az illető fejére.”
Mióta Dr. Harper előállt a HPV-oltás lesújtó következményeivel, a doktornő könyörtelen kampány áldozatává vált, amely megpróbálja az állításait hiteltelenné tenni. A The Sunday Express brit bulvárlap odáig ment el, hogy valótlan dolgokat írt, amikor egy Harpernek tulajdonított, kitalált idézetekkel teli hamis történetet közölt. Egy The Guardien-nek adott interjúban Harper, magát egy esetleges pertől megvédendő, teljesen egyértelműen tisztázza, hogy pontosan mit is mondott. EgyCBS NEWS-zal készült interjúban Harper világossá teszi a helyzetét, és ismét kristálytisztán megmutatja, hogy milyen pusztító tud lenni ez az oltás. „Ha beoltjuk a 11 éveseket és a védelem nem tartós, kitesszük őket az esetlegesen megjelenő mellékhatások ártalmainak, a semmiért” – mondja Dr. Harper. „Nincs semmilyen, a közegészséget érintő előny, nem csökken a méhnyakrákos megbetegedések száma, csak időben elhalasztódik, kivéve, ha a védelem legalább 15 évig tart, és az összes szexuálisan aktív nő, legyen bármilyen életkorú, legalább 70%-a be van oltva.” Azt is mondta, hogy elegendő, a Gardasil használata utáni mellékhatást jelentettek ahhoz, hogy az oltás kockázatosabbnak bizonyuljon, mint a maga a méhnyakrák, melyet megelőzni szeretnénk vele.
A méhnyakrák, ha Pap-teszt elvégzésével időben felfedezik, általában teljesen gyógyítható. (A Pap-teszt egy nőgyógyászati szűrővizsgálat, amely Papanicolaou-festés után nézi a méhnyak hámsejtjeit, illetve azok elváltozását. – a ford.)
Hirdetés„A Gardasil beadását követően bejelentett komoly nemkívánatos események, beleértve a halálos kimenetelt is, kockázati aránya a (JAMA, CDC, Dr. Barbara Slade) szerint 3,4/100.000” – mondta Harper a CBS NEWS-nak. „A komoly káros következmények aránya megegyezik a méhnyakrák halálozási arányával. A Gardasil alkalmazásának legalább annyi komoly károsodás a következménye, mint az egy év alatt méhnyakrák miatt bekövetkező elhalálozások száma. Valójában Slade cikkében az oltások kockázatát alábecsülik, ugyanis a számítások a Merck raktárából kiadott adagok számára vonatkozó (denominátor) adatokon alapulnak. Ezeknek az adagoknak viszont akár az egyharmada is hűtőszekrényben vár beadásra, amíg ősszel meg nem rohamozzák a szülőket az oltással kapcsolatos üzenetekkel az iskola első napján. Amennyiben dr. Slade munkájában a denominátort ehhez igazítanánk, majd elosztanánk hárommal, megkapva azoknak a nőknek a számát, akiknek mindhárom adagot beadták, a súlyos nemkívánatos események előfordulási aránya akár ötszörösére is megemelkedne. Hogyan értékeli a szülő ezt az információt?” – kérdi Harper.
„A szülőknek és nőknek tudniuk kell, hogy előfordulnak halálesetek” – mondja Harper a CBS NEWS-nak. „Dr. Slade munkájában nem minden bejelentett haláleset szerepelt. Ezek egyharmada a CDC számára elérhetetlen volt, kétségbeesésben hagyva az elhunyt tinédzserek szüleit amiatt, hogy a CDC figyelmen kívül hagyta a bár nagyon ritka, de előforduló haláleseteket. Ezek ismeretében ugyanis a szülők olyan információt kaptak volna, melyben szerepel, hogy a Gardasil alkalmazása bár kisszámú, de valós halálozási kockázattal jár.”
A doktornő azért is aggódik, hogy a Merck cég oltóanyagra vonatkozó agresszív marketingtevékenysége hamis biztonságérzetet ad a nőknek. „Az jelenti a jövőben előforduló méhnyakrák tekintetében a valódi fenyegetettséget, hogy a nők emberbaráti és közegészségügyi szervezetek által beszerzett, vagy a biztosítás által támogatott, ingyen Gardasil adagokat kapnak. Ezért, ha a nők az oltás után már nem járnak el Pap-tesztre, akkor a méhnyakrák aránya évről-évre növekedni fog. Ha a nők azt hiszik majd, hogy ez az oltás minden rák ellen jó – ezt ugyan soha senki nem állította, mégis gyakori feltételezés a lakosság körében –, a csökkenő egészségügyi ellátás következménye egészségügyi krízis kialakulása lesz. Ha a Gardasil nem lesz hatásos 15 évnél hosszabb ideig, akkor a rák elleni legköltségesebb közegészségügyi kísérlet csúfos vereséget szenved.” Harper megjegyzi, hogy az oltóanyag halálos mellékhatásaira vonatkozó aggályai csak a nyugati országok asszonyaira vonatkoznak. Természetesen a fejlődő országokban, ahol a nők számára nincs biztonságos és rendszeres, egész életükben elérhető Pap-szűrés, ott a komoly kimenetelű nemkívánatos események kockázata elfogadható, mivel a méhnyakrák előfordulási gyakorisága 5-12-szer nagyobb, mint az USA-ban, ami mellett eltörpül a Gardasil után jelentett halálozási kockázat aránya.”
