Nem tudom mi történt, a férjem 7 év házasság után eldöntötte, hogy csak ő keres pénzt, ő tartja el, ezért hálásnak kell lennem neki.
Nem tolerálom az ilyen viselkedést, nem vagyok egy rongy amibe a férjem a lábát törli. Az elején csak nevettem az egészen, de csak azért, hogy ne legyen vita, gondoltam majd megunja, azt hittem csak egy pillanatnyi döntés volt. Miután folyamatosan azt hangoztatta, hogy ő tart el, belefáradtam.
Nincsenek gyerekeink, nem tudom a férjem miért nem tisztel engem, ez a viselkedése az utolsó csepp volt a pohárban. Úgy döntöttem, hogy megleckéztetem őt, sőt meg is büntetem azért, hogy bebizonyítsam neki azt, hogy téved és nem becsüli meg azt amit érte teszek.
Nálunk nem csak ő keresi a pénzt én is dolgozom, nincs olyan nagy fizetésem mint neki, de ez nem azt jelenti, hogy ő tart el engem. Mivel ketten vagyunk azt mondtam a férjemnek, hogy ideiglenesen ő fog az egyik szobában lakni, én a másikban, azt fog enni amit főz magának és ugyanígy lesz a többi házimunka is felosztva két részre.
Az albérletnek amelyben lakunk a felét ő fizeti a felét pedig én. Hiába élünk együtt mindenki külön fogja csinálni a dolgait. Fogtam a holmijaimat amelyek a hálószobában voltak és átpakoltam a nappaliba őket, azóta ott élek. A férjem nem is számított erre, az elején szemrehányást tett nekem mindezért. Elmagyaráztam neki, hogy nem tűröm ezt a viselkedését, neki tisztelnie kell engem.
Eltelt két hét, őszintén mondom nagyon jól érzem magam, nem kell rohannom haza azért, hogy vacsorát készítsek, miután végzek a munkahelyemen megeszem egy joghurtot és boldog vagyok. A múlthéten két alkalommal is sikerült edzenem, már rég nem mozogtam. Este elmentem manikűröztetni, hétvégén pedig nem kell az egész házban takarítanom. Befestettem a hajam és új frizurát csináltattam, lelkileg is jobban érzem magam. Boldogabb és nyugodtabb vagyok, a fizetésemből is maradt pénzem.
