Arra a következtetésre jutottam, hogy kevesebbet költök, ha csak magamnak vásárolok. A férjem pedig mérgesen jön haza a munkából, nem főz, néha tojást süt vagy pékárut eszik utána pedig lefekszik. Amikor ő a konyhában van akkor én a nappaliban, bezárom a szobaajtót, hogy ne is lássam őt.
Vajon a férjem haragszik? Biztosan, de nem érdekel, már nincs tiszta zoknija sem, az ágyneműjét sem cserélte le és ki sem mosta a ruháit. Néha még lefekvés előtt sem zuhanyzik, az edényeket amit használ legalább elmossa. Úgy gondolom ez az első lépés a változása felé mert régebben nem mosta el a tányért sem amiből evett. Néhányszor a férjem megkérdezte tőlem, honnan veszem azt a finom kenyeret, csodálkozva néztem rá, hiszen már két éve itthon sütöm a kenyeret.
A férjem lefogyott és mindig rosszkedvű, de nagyon büszke nem tenne egy lépést sem felém azért, hogy kibéküljünk. Most így élünk, nem köszönünk egymásnak és nem is beszélünk, nem érdekel mi történik később, ha a férjem bocsánatot kér, akkor megbocsátok neki, ha pedig válni akar akkor elválunk. Azt akarom, hogy tiszteljen!
(ketkes)
