A pszichológusok azt mondják, hogy van egy nagyon fontos szabály a gyermekekkel történő kommunikációkor. Ez az úgynevezett „három perces szabály”.
Ennek lényege úgy foglalható össze, hogy mindig olyan örömmel találkozzunk a gyermekünkkel, mintha csak egy olyan barátunkkal találkoztunk volna, akit nem láttunk sok-sok éven át. Nem számít, hogy csak fél órát voltunk távol tőle a boltig és vissza, a munkából értünk-e haza, vagy éppen egy hosszú üzleti útról érkeztünk meg.
Rendszerint a találkozás utáni első percben a gyermek mindent meg szeretne osztani a visszatért felnőttel. Ezért is olyan fontos, hogy ne hagyjuk ki ezeket a pillanatokat.
Sok szülő intuitív módon követi a háromperces szabályt. Például, ha egy gyermeket elhoznak az iskolából, mindig a szemükbe néznek, megölelik a találkozáskor és azt mondják, hogy „hiányoztál”. Míg más szülők egyszerűen csak kézen ragadják a gyermeket, kiadják a vezényszót, „gyerünk”, és tovább beszélgetnek a telefonon.
A munkából érkezve haladéktalanul fordítsuk minden figyelmünket a gyermekre. Vessük le a cipőnket és menjünk oda hozzá. Mindenkinek kell, hogy legyen néhány perce, hogy leüljön mellé, megkérdezze, hogy telt a napja és meghallgassa a válaszokat.
És csak ezután menjünk enni vagy nézzük meg a híreket. Ha nem adjuk meg a gyermeknek ezt a kis figyelmet, akkor az egész este követni fog minket, kommunikációt, figyelmet és szeretetet követelve.
Figyelem! Nem a kommunikáció időtartama a fontos, hanem az érzelmi közelség!
Néha néhány percnyi bensőséges beszélgetés sokkal többet jelent a gyermek számára, mint egy egész napnyi együtt töltött idő, ha az felületes, és teljesen máshol járnak a két félnek a gondolatai.
