A legfrissebb adatok szerint az ukránok a gyermekeikkel való kommunikációra legfeljebb heti 1,5 órát különítenek el. És ez sajnos, messze nem a legrosszabb eredmény! A lengyelek például, átlagosan csak 4 percet szentelnek naponta a gyermekeiknek!
Az a tény, hogy folyamatosan elfoglalnak minket a gondjaink, nem fogja boldoggá tenni gyermekeinket, még akkor sem, ha úgy tűnik számunkra, hogy ezt az ő boldogulásukért tesszük.
A gyermekeknek nagyon fontos a kommunikáció, szükségük van saját, élő példára.
De a szülők és a gyermekek számára az „együtt töltött idő” kifejezésnek más-más jelentése van.
A felnőttek számára elegendő, ha a gyermekek éppen csak a közelben vannak, például, amikor a házban sürgölődünk, vagy amikor boltba megyünk.
Ellenben a gyermekek számára, az időmegosztás szemkontaktust jelent, amikor a szülőkkel egymás mellé ülnek, félreteszik mobiltelefonjukat, nem gondolnak a saját, felnőtt ügyeikre, és minden figyelmüket rájuk irányítják.
Természetesen a szülőknek nincs mindig ideje játszani a gyerekekkel, de az ilyen pillanatok alatt csak azt kell tennie, amit a gyermek akar. Ne ajánljuk a gyermeknek a saját szabadidős ötleteinket. A gyermek soha nem fog megnyílni az olyan szülő előtt, amikor úgy érzi, hogy az a kommunikációjuk során valami teljesen másról gondolkozik közben.
Az idő nagyon gyorsan telik, és akkor már késő felocsúdni, amikor a gyermekek már a serdülőkorba lépnek. Tehát ne pazarold el az idődet és kezdj bizalmas kapcsolatot kiépíteni a gyermekeddel most!
A „három perces szabály” segít ebben!
