Haldokló édesanyám útravalónak mondta nekem ezeket.. Egy életre belém égtek a szavai
Kedves Lányom! Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes, és próbálj megérteni!
Ha leeszem a ruhámat, ha nem tudok rendesen felöltözni, légy türelmes. Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak!
Ha beszélek hozzád, és ezerszer elismétlem ugyan azt a dolgot, ne szakíts félbe, hallgass végig! Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyan azt a mesét, amíg el nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte. Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosakodásra!
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban, adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal... Megtanítottalak, sok mindenre, hogy egyél jókat, öltözködj szépen, hogy hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra, vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát, adj gondolkozási időt, hogy eszembe jusson... és ha mégsem sikerül megtennem, ne légy ideges. És ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám!
