Annyit árt a természetnek az emberiség, mint egy aszteroida becsapódása – az éghajlat változása új betegségek megjelenésével is együtt jár. Erről beszélgettünk dr. Szathmáry Eörssel, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával és tudományos főmunkatársával, dr. Földvári Gáborral.
– Mindenki hallott már a klímaválságról. Alapvetően az jut az emberek eszébe erről, hogy melegebb van, szélsőségesebb az időjárás, olvad a sarkvidék, New York el fog süllyedni. De az, hogy ez egészségügyi problémákat is jelenthet, új betegségekkel is járhat, nincs benne a köztudatban. Talán nem is logikus elsőre, hogy attól, hogy melegebb van, miért lesznek itt új betegségek.
Dr. Szathmáry Eörs: – Elöljáróban szeretném emlékeztetni az olvasókat, hogy Charles Elton ökológus már 1958-ban figyelmeztetett: ha változni fog a klíma, akkor ennek az egyik legkellemetlenebb következménye a felfokozott állati és emberi migráció lesz. Akkor ezen mindenki nevetett. Ma már nem olyan őszinte az emberek mosolya, ha erről van szó. Pedig ha változik az éghajlat, akkor mit tud csinálni egy állat? Nagyon leegyszerűsítve megpróbál elmenni oda, ahol jobb életkörülményeket talál. Ebből az következik, hogy ott jelenik meg, ahol korábban nem volt. Ez igaz a parazitákra is. A jelenség gyökere ilyen értelemben nagyon egyszerű. Rengeteg konkrét esetet lehetne felsorolni.
– Valóban, nálunk is megjelentek a harlekin katicák, a spanyol csigák, sosem látott mértékben a poloskák.
Dr. Földvári Gábor: – Önmagában már ez is kellemetlen, de sok olyan élőlény van, amelyek alig láthatók és egy gazdaállat segítségével terjednek. A vándormadarak évente milliárdos nagyságrendben hagyják el Afrikát és jönnek Európa felé. Ilyenkor magukon rendszeresen hordozhatnak vérszívókat. Ha csak pár százalékuk hordoz mondjuk egy újfajta kullancsot, akkor az a milliárdos nagyságrendhez képest már óriási szám.
– Rendben, de a madarak már a klímaválság előtt is vándoroltak.
F.G.: – Az a változás, hogy az itteni feltételek egyre alkalmasabbá válnak az afrikai kullancsfajok számára:a telek már nem olyan hidegek, így nem pusztulnak el. A következő tavasszal pedig megtelepszenek egy háziállaton vagy emberen. Már Észak-Németországban is találtak lovakon, kutyákon olyan kullancsfajt, amilyen korábban nem maradt életben ezen az éghajlaton. A nálunk nem honos kullancsok pedig errefelé ismeretlen betegségeket okozó vírusokat és baktériumokat fognak terjeszteni.
– Tapasztalatom szerint a legtöbb trópusi betegség ismeretlen az orvostudománynak.
F.G.: – Így van. Becslések szerint mintegy 10 százalékát ismerjük a kórokozóknak. Nem túlzás attól tartani, hogy várhatóan nő az emberi kórokozók száma, az is valószínű, hogy új helyeken fognak megjelenni ismert kórokozók, és az is, hogy újabb kórokozókat fogunk azonosítani.
Sz.E.: – Van abban valami mélységesen sajnálatra méltó, hogy
sokkal jobban meg tudjuk becsülni az univerzumban lévő protonok számát, mint a Földön élő fajokét.
Ez részben azért van így, mert az erre fordított anyagi források relatíve nagyon szerények ahhoz képest, amennyit mondjuk a Nagy Hadronütköztetőre és egyéb műszerekre, távcsövekre költünk. Pedig a fajok, és köztük a kórokozók ismerete valószínűleg sokkal közvetlenebbül hat a közeljövőnkre.
Dr. Szathmáry Eörs
Hirdetés– Ha jól gondolom, akkor nem is elsősorban a nagy, pusztító járványos betegségektől tartunk, hanem az olyan betegségektől, amiket olykor fel sem ismerünk, csak fáj a fejünk, a hasunk, rossz a közérzetünk.
F.G.: – Valóban két csoportra kell osztanunk a betegségeket. Az első a nagy, látványos tünetekkel járó betegségek csoportja, mint az ebola, amik ugyan eleinte sok embert megbetegítenek, de azután lecsengenek. A másik csoportban lévő kórokozók hosszú távon okoznak enyhe tüneteket, de a következmények összeadódnak, egyre hosszabb ideig egyre több embert érintenek és egyre több problémát jelentenek. Ha egy iskolában a gyerekek többsége hiányzik, akkor nem lesz tanítás. Ha egy munkahelyen túl sokan vannak betegállományban, akkor leáll a termelés. Kórokozó-szennyezésnek hívjuk ezt a mi szakmánkban, mert jelen vannak, de nem feltétlenül vesszük őket észre. A változó életkörülményeik hatására vándorolni kényszerülő állatok és kórokozók megpróbálnak alkalmazkodni az új környezethez. Márpedig a kórokozóknak olyan nagy az alkalmazkodó képességük, hogy túlélnek egy új környezetben is. A mi immunrendszerünkben viszont nem alakult ki a védettség ezen kórokozók ellen.
Sz.E.: – A jelenleg megfigyelhető globális változásoknak az a következménye, hogy a rendszer már nem tekinthető dinamikus egyensúlyban lévőnek. Ez igaz a vízkörforgalom alakulására is. A vízciklus sebessége növekszik. 30 éve még az volt a helyzet, hogy mindig ugyanannyi folyt be, mint ki. Voltak kis ingadozások, de ezek nem bontották meg az egyensúlyt. Ha az ember méri a víz mozgását, akkor kiderül, hogy manapság gyorsuló ütemben történik a változás. Az egyensúly megbomlott. Az a baj, hogy a betegségek is gyorsuló ütemben jelennek meg. Ráadásul minden éghajlaton van új betegség.
