„Az elrendeltetés nem a véletlentől függ, hanem választásainktól. Nem várni kell rá, hanem elérni.” (William Jennings Bryen)
Olyan egyszerű és kényelmes ráfogni dolgokat a véletlenre, a sorsra, a külső körülményekre, másokra! De aki igazán szeretné kezébe venni az életét, önállóan, ’igazi felnőtt’ módjára döntéseket hozni, az ennél tovább megy, annak van annyi önreflexiója, hogy eljusson legalább a saját felelősség kérdéséig.
Ha úgy érzed, téged is érint ez a téma, akkor elsőként két kérdés körbejárását javaslom:
1. Reálisan látod-e a helyzetedet, rá tudsz-e nézni magadra, a problémáidra úgy, hogy ne beidegződések, saját hiedelmek, mások elvárásai, a konfliktusok elkerülése, vagy egyéb rossz megoldások és szokások irányítsanak?
Ezt persze nagyon nehéz magunkról megállapítani, hisz nehéz magunkat kívülről látni, nehéz magunkkal objektívnek lenni, kritikusan látni a hibáinkat, vagy esetleg ellenkezőleg, megengedőnek lenni magunkkal (kinél melyikre lehet szükség).
Egy szóval is leírható ez: ÖNISMERET. Hol tartasz ezen a téren?
Lehet, hogy foglalkoztál már vele, lehet, hogy olvastál hozzá sokat és nagyon tudatos, reális önképed van. Kérdés, hogy tudsz-e változtatni is, ha úgy érzed, szükséges lenne. Tudsz-e tanulni a hibáidból, tudod-e magadat adni, önazonos vagy-e a mindennapokban (lehetsz-e?)? Szereted-e magadat?
Ha ezekre a kérdésekre nem egyértelműen IGEN a válaszod, akkor jön a következő, fontos kérdésem:
2. Ahhoz, hogy elégedettebb legyél, hogy boldogabb életed legyen, milyen segítséget veszel igénybe? Gondolkodtál-e már rajta, hogy lehet segítség a számodra?
HirdetésSzámtalan lehetőségünk van arra, hogy megosszuk a problémáinkat, hogy dolgozzunk magunkon, a kérdéseinket külső segítséggel próbáljuk megválaszolni. Néha épp a bőség zavarával küzdünk, nehéz eldönteni, kihez forduljunk, ki lehet a mi számunkra a megoldás, a legjobb választás:
a párunk, a családunk? – ők a legfontosabbak, rájuk általában figyelünk (még akkor is, ha tudjuk, nem biztos, hogy igazuk van), ugyanakkor általában elfogultak, érzelmileg túl erősen kötődhetnek hozzánk. Az is lehet, hogy már ezen régen túl vagyunk, már magunktól is tudjuk, mit mondanának.
a barátaink? – ők mindig jól jönnek, velük mindig érdemes, kivéve, ha elvesztettük a bizalmunkat, vagy ha nagyobbnak érezzük a bajt, vagy ha – ne adj isten! – nincsenek bensőséges baráti kapcsolataink.
pszichológus? – sokat segíthet, jó kérdéseket tehet fel, rátapinthat a dolgok eredetére, okaira, a megoldás útjára. Persze sokféle pszichológus létezik, vannak különféle irányzatok. Itt nagyon fontos a személyes kapcsolat, az, mennyire működik a kémia, mennyire érezzük az első találkozás után, hogy igen, ő fog tudni segíteni rajtunk! Pszichológussal dolgozni általában hosszú, türelmet igénylő program. Sőt, költséges is. Nem az a jellemző, hogy néhány találkozás után azt mondja, rendben, megoldottuk a problémáját, viszont látásra. Lehet ilyen is, ha valami kisebb jelentőségű kérdés van, vagy már régebben túlestünk egy terápiás folyamaton, vagy ha csak tisztázó, tudatosító jellegű kérdéseink vannak. Szerencsére ma már egyre inkább a kultúránk része az, hogy lehet menni pszichológushoz, úgyhogy ennek megfelelően bőven találunk róluk információt a neten, sok ismerősünk van, aki ajánlhat szakembert.