Svéd pszichiáter: Drága szülők, nagyon félrenevelitek a gyerekeket! A gyermekek nem porcelánbabák!
A mai gyerekek nagyon szelíd módon vannak nevelve, a szigorúság már a múlté. A nevelési elvek sokat változtak, a szülők próbálnak a gyermekeik barátjává válni ahelyett, hogy a mentoraik lennének. Ma a büntetés a gyerek számára egy igazi lelki traumaként van elkönyvelve a szülők részéről.
Vajon a mai nevelés felkészíti e a gyerekeket az életre?
David Eberhard svéd pszichiáter és több könyv szerzője szerint a liberális oktatás a gyerekeket és a szülőket is egyaránt érinti.
A modern nevelés
Az ismert pszichiáter szerint a mai generációnál hiányzik a szigorúság, a szülők a társadalom túszaivá válnak ahol a gyerek van a középpontban. Ezért van olyan sok elpuhult, csecsemő módjára viselkedő gyerek akik nem tisztelik a felnőtteket. Ők nincsenek felkészítve arra, hogy a reális világban éljenek, hogy alárendeljék magukat a törvényeknek, mert a valós élet nem olyan mint a gyerekkor volt.
Eberhard több gyereket nevel, ezért az ő feltételezései nem alaptalanok. Tavaly jelent meg a Gyerekek a hatalmon című könyve, érdemes elolvasni.
Lássuk milyen következményei lehetnek a liberális nevelésnek, amikor a szülők nem büntetik meg a gyermekeiket, a gyerek azt csinál amit akar. A szülők próbálnak a gyermekeik barátjává válni, szeretnének tökéletesek lenni, nem mernek ellentmondani a gyereknek és nem merik meghúzni a határokat.
Ki kellene megtanítsa a gyereknek ezeket a dolgokat?
HirdetésA szülőknek egyre inkább az az érzésük, hogy még többet kellene tenni a gyerekeikért. Munka után fáradtan térnek haza, elkészítik azt a vacsorát amit a gyerek szeret és már nincs idejük és energiájuk foglalkozni vele. Megengedik a gyereknek, hogy a TV vagy a számítógép előtt üljön.
David Eberhard a következőket nyilatkozta: “Nem azt mondom, hogy téves. Csak azt mondom, hogy a szülők élete nem a gyerek körül kell forogjon. Nincsenek bizonyítékok arra, hogy ez jó hatással lenne a gyerekek jövőét illetően.”
A pszichiáter véleménye szerint a család nem kell demokratikus legyen, a szülő és a gyermek közötti kapcsolat olyan mint a tanár és a gyerek közötti kapcsolat, tehát ott nem beszélhetünk demokráciáról, mert az egyik fél tanít a másik fél pedig tanul.
