A szülők felnőttek, több a tapasztalatuk azért ők állítják fel a szabályokat. A gyerekek nem porcelánbabák ezért nem is úgy kell velük bánni. Ők fel kell legyenek készítve a valós életre, ahol minden különböző. A kritikák és a büntetések a szülők részéről elengedhetetlenek.
Eberhardt kijelentése szerint a szülők félnek, mert azt gondolják, hogy egy rossz szóval is megbántják a gyereket, ezért a fontos dolgokra sem figyelmeztetik őket, pl. ne egyél annyi csokit mert hizlal. Azt gondolják, ha erre figyelmeztetik a gyereket, akkor a gyerek áteshet a ló túloldalára, vagyis nehogy anorexiás legyen.
Kedves szülők tudnotok kell, attól hogy bizonyos dolgokat kérünk a gyerektől semmi bajuk sem történik. A gyereket fel kell készíteni a veszélyekre és a bánatra is, persze nem kell túlzásokba esni mert az káros lehet a gyerek számára.
A pszichiáter még a következőket is hozzáteszi a közlendőjéhez: “Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk önálló legyen, akkor meg kell engednünk neki, hogy egyedül menjen iskolába, 6 éves korában a gyerek képes erre még akkor is, ha a város forgalmas. A szülők ezt nem engedik meg a gyerekeknek, de azt igen, hogy ugyanolyan döntéseket hozzanak és ugyanúgy beszéljenek mint a felnőttek.”
A szülők egyáltalán nem készítik fel a gyerekeket az életre, inkább azt hazudják nekik, hogy semmi rossz nem fog történni velük, mindég jó életük lesz és, hogy ők a világ közepe. Ezért van annyi olyan gyerek aki nem tudja megfelelően felmérni a képességeit mert a szülők nem figyelmeztették őket amikor hibáztak.
Mindenkinek jogában áll eldönteni, hogyan neveli a gyermekét, de azt tudnotok kell, hogyha csak a gyerekre fogtok koncentrálni az nem sok jót fog hozni.
Nem kell egyik szélsőségből a másikba esni és elkezdeni büntetni a gyereket vagy nagyon szigorúan viselkedni vele, a legjobb megoldás megtalálni a középutat. Minden gyereket egyedi módon kell kezelni és nevelni, minden szülőnek meg kell legyen az egyedi nevelésimódszere, ahhoz, hogy korrekt és tisztelettudó felnőtt váljon a gyerekéből.
