🕯️ 13 éve halt meg – A felsőmocsoládi kisfiú, akinek történetét az ország soha nem feledi
Tizenhárom év telt el azóta, hogy a felsőmocsoládi kisfiú, Szita Bence brutális körülmények között vesztette életét, és bár az idő halad, a fájdalom és a döbbenet emléke máig ott él az emberekben, mert vannak történetek, amelyek nem halványulnak el, csak mélyebbre égnek a kollektív emlékezetbe.
A gyermek sorsa már születésétől kezdve hányattatott volt: egy rövid kapcsolatból érkezett a világra, édesapja nem vállalta, édesanyja pedig anyagi és mentális okok miatt nem tudta őt felnevelni, így elkerült tőle, ám később féltestvére édesapja, Gyöngyi Sándor magához vette, és saját fiaként nevelte, biztonságot, otthont és szeretetet adva neki, amit addig alig tapasztalhatott meg.
Bence végre kivirult, nővérével testvérként ragaszkodtak egymáshoz, és úgy tűnt, az élet most már a békés mederben halad tovább, ám a családi harmóniát felkavarta, amikor nevelőapja életébe új kapcsolat érkezett, amely feszültségeket hozott a mindennapokba, és amely végül kimondhatatlan tragédiába torkollott.
A történtek részletei annak idején az egész országot megrázták: a kisfiú eltűnését követően a nyomozás gyorsan bebizonyította, hogy nem egyszerű kóborlásról vagy balesetről van szó, hanem előre kitervelt, különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekményről, amelynek helyszínét a sántosi erdőben találták meg a hatóságok.
A nyomozás során feltárt tények dermesztőek voltak, a bírósági tárgyalások pedig újra és újra felszakították a sebeket, amikor kiderült, hogy a kisfiúval szembeni erőszak nem hirtelen felindulásból történt, hanem tudatos, előre megszervezett cselekmény volt, amelyhez több elkövető is kapcsolódott.
A jogerős ítélet 2014 januárjában született meg a Pécsi Ítélőtábla döntése nyomán: az elkövetőkre tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést szabtak ki, ami a legsúlyosabb büntetés a magyar jogrendben, és amely egyértelmű üzenetet hordozott arról, hogy az ilyen fokú kegyetlenség nem maradhat következmények nélkül.
Hirdetés
Az évek során sokan beszéltek úgynevezett „karmáról”, amikor a tragédiában érintett elkövetők később súlyos betegségekben hunytak el a börtön falai között, ám a legtöbben egyetértettek abban, hogy semmilyen sorsfordulat nem képes visszaadni azt az életet, amelyet egy ártatlan gyermektől vettek el.
A kisfiú temetése, 10 évvel ezelőtt.Fotós: Lang Róbert / Forrás: Somogyi Hírlap
Bence nevelőapja, aki korábban saját fiaként szerette és védte a kisfiút, nem tudta feldolgozni a veszteséget, és a fájdalom végül az ő egészségét is felemésztette, így a tragédia hullámai éveken át továbbgyűrűztek, újabb és újabb veszteségeket hagyva maguk után.
Ma, tizenhárom évvel a történtek után, mécsesek gyulladnak, virágok kerülnek a sírra, és sokan csendben hajtják meg a fejüket, mert a történet túlmutat egy bűnügyi aktán: emlékeztet arra, mennyire kiszolgáltatott lehet egy gyermek, és mennyire fontos a felelősség, a védelem és az odafigyelés.
Az idő múlik, de vannak nevek, amelyeket nem felejtünk el, mert mögöttük nemcsak egy tragédia áll, hanem egy rövid élet minden reménye, amelyet már soha nem lehet folytatni, csak őrizni az emlékezetben. 🕯️
