Csodagyerekként kezdte, és később sem tört meg a karrierje. Óriási veszteség, hogy nincs többé.
Bulla Elma előbb volt sztár Bécsben, mint Budapesten. Csodagyerekként indult – tízévesen már az osztrák fővárosban lépett fel – és a későbbiekben sem tört meg a karrierje – írja az Újságmúzeum.
Egy évvel az I. világháború előtt született a Felvidéken, Selmecbányán. Hamar kiderült, a színpad a mindene, így a szülei (az édesanyja után kapta az Elma nevet) tánciskolába küldték és az is hamar eldőlt, a prózai szerepekben is lubickol a kicsi lány. Tízévesen már Bécsben lépett fel (két éven keresztül), itt tűnt fel a fenomenális tehetség Max Reinhardtnak, aki a korszak egyik legbefolyásosabb színházi embere volt. Ő vette szárnyai alá a Munczi Bulla művésznéven fellépő lányt.
Miközben Bécsben már sztár volt, Budapesten keveset tudtak a törékeny szépséggé érő Bulla Elmáról. 1934-ben aztán az író és színházigazgató Bárdos Artúr megnézte egy darabban és a fejébe vette, hogy „hazacsábítja” a színésznőt. Sikerrel járt, itthon pedig hamar a lábai előtt hevertek a kritikusok. Kosztolányi Dezső is oda volt a modorosságot mellőző színésznőért, egy ízben ezt írta róla: „Ez a színésznő törékeny vállain a fönséget hordozza.”
Bulla Budapesten is ismert lett és hamarosan a szerelem is rátalált. Történt, hogy a folyamatos fellépések megviselték a hangszálait, az orvosok pedig egy svábhegyi szanatóriumba utalták be. Pillanatok alatt szerelemre lobbant a kezelőorvosával, dr. Nagy Endrével. Néhány hónappal a megismerkedésük után Bulla igent mondott az orvosnak, így 1936-ban összeházasodtak. A ceremóniára a Mátyás templomban került sor, a nyilvánosság teljese kizárása mellett. Nem holmi úri huncutságról volt szó, Bulla Elma így akarta megvédeni a magánéletét, hiszen a pesti bulvárlapok naponta próbáltak sztorit kerekíteni az imádott színésznő életéből.
