2018
okt
14
Gyomorbaj: „Apróbojtorján tea, csípőscsalán tea. Fodormenta tea: gyomorbajról, fejfájásról.” „A gyomrot és a vért nagyon rendbe hozza a tályoggyökér.” „Citromfűtea. Vagy citromfű pálinkában.”
Gyomorfekély: „Lemondtak a klinikán róla, már át volt talán lukadva a gyomra: reggel apróbojtorján teát, este örménygyökeres pálinkát ivott, meggyógyult”.
Hasmenés, vérhas: „Birsalmafalevél tea megfogja a belit”, „kökénybefőtt, vagy aszalt kökény.” „Tölgyfagubót megtört, megpörkölt, fél liter vízben megfőzte, egyszerre 2 kiskanálnyit vett be. Három nap alatt meggyógyult a kisgyerek, holott az orvosi kezelés nem használt.” „Fiatal tölgyfaháncskéreg tea. A vérhast megfogja.” „Vérhas és bélhurut ellen: lósóskamag tea. Kétliternyi vízre fél marék mag. Megfogja neki.”
Sárgaság, májbaj: „Sárgaperemizsvirág az kihajtja belőle.” „Fehérüröm tea sárgaság ellen.”
Bőrbajok
Orbánc, anyajegy, pállás, kifújta a szél, pattanás, tyúkszem, szemölcs.
Alkalmazott gyógymódjai:
Orbánc: A nép nyelvén sokféle bőrbajt értenek rajta, főleg az arcon levő bőrgyulladást, bőrpírt, ami lehet valódi orbánc (erysipelas), de rosacea, ekcéma, lupus, stb. is. Mindegyiknek külön tünettana és orvossága volt, mindegyik fájt, és mindegyiket a megfázásnak tulajdonították. „Gyakran jött ki rajtunk az orbánc. A fejünkön, az arcunkon. A szemünk köze is bedagadt. Pipázással is gyógyítottuk, de leginkább – engem anyám gyógyított így – cukorrépaszeleteket használtunk. Spórra tettük, jól felmelegítettük, majd szárazruhába göngyöltük, és a fájó arcrészre ráraktuk.”
Pállás: „kékkővel vagy timsóval dörzsölje be”. „Ha ki van fújva a kezük, saját vizeletükbe mossák.” „Kukoricatöréskor úgy megkérgesedik a keze: juhfaggyúval kenegetik.”
Pattanás: „Pattanás, kelés: vöröshagymát vág össze, kovásszal keveri. Naponta váltja. Érleli, kifakassza.” Pattanásra kutyabogyó-főzet.
Hirdetés
[ ]Tyúkszem: „A tyúkszemem miatt már nem bírtam cipőben járni. Csupa fájdalom volt a lábam. Az uram azt mondta, hogy hallotta, egyedül csak a fecskefű tudja kiirtani. Megvagdostam a tyúkszemet, utána a fű nedvével többször bekentem. Ezt több napon át megcsináltam, le is ment a lábamról.”
A csontok, ízületek, inak, és izmok betegségei.
Reuma, köszvény, csúz, kihűlés – idegzsába, farzsába – rándulás, ficamodás, csonttörés, csontszú.
Alkalmazott gyógymódjai:
Reuma, köszvény, csúz, kihűlés: „Ez ellen igen jó a masszírozás szappannal, vagy ha vót egy kis kézkenőcs féle, avval. Utána oszt ecetes vízzel, oszt házivászonnyal átdörzsöltem. Én arra úgy rájöttem, korántúl, nagyon korántúl, hogy az ecetes víz, az nagyon sokat gyógyít.”
„Éhnyállal húzgálja meg magának az, akinek a nyaka fáj, vagy másutt fájása van.”
„Jobb lába nem hajlott, fájt: egy hétig minden este ecetes, sárga földdel kötötte be éccakára, meggyógyult.” „Isiás ellen kútásásból való kék iszap.” A helyi környezeti viszonyoknak megfelelően vesznek igénybe iszapfürdőt, gyógyfürdőt.
Hirdetés
Nemcsak a meleg kemencének dőlve melegítették a fájós hátukat, hanem meleg cseréppel, meleg téglával is melengették a fájós részeket (a hideget meleggel, a meleget hideggel gyógyító módszer). Mészáros Endre csorvási „tudós” úgy gyógyította meg a reumás beteget, aki „se járni nem tudott, se ülni, csak éppen feküdt, mint egy darab fa”, hogy a napon nyakig homokba ásta. „Annyira félt és annyira izzadt, hogy nem közönséges. És attól gyógyult.” (Több ezer éves, ősi gyógymód a meleg homokba ásás.)
Meleg téglára ecetet öntenek, így gőzölik, vagy csutkaparázsra szórt piros tengerivel párolják meg a fájós részt. Jól megtört tormagyökeret buzgó vízzel leöntenek, cseberbe öntik. A beteg széken ül, elébe teszik a csebret, jól betakarják. A hűlő tormás vizet beledobált forró békasókkal (kövekkel) melegítik. (Ezt az ősi vízmelegítő módszert Vajkai közli a Borsavölgyéből.)
„Reoma ellen diófalevél-fürdő. Az is egy hatalmas erős fürdő reoma ellen.”
Félmaréknyi ficfakéreg (fűzfa) megfőzve, ezt napjában kétszer inni.
Országszerte ismert és alkalmazott reumagyógymód volt a méhszúráskúra, a nadályragasztás és a köpölyözés is.
Ficam: „A ficamot – miután a bába helyrerakta – ecetes korpával borogatták. A törött végtagot deszkák közé rakták, majd orvoshoz fordultak.”
Nem állítjuk, hogy ezeknek a módszereknek, népi gyógymódoknak mindig teljes a sikere.
Ma a tudomány egy részüket cáfolja, de nem mutat helyettük olyan természetes alternatívát, ami ne okozna különféle mellékhatásokat.
