Ez kisváros felé tartottam a kamionommal, amikor meghallottam azt a hívást. Egy kisfiú törékeny hangja szólt a CB rádión, és fura dolgot kért.”
– Brékó, brékó, van ott valaki? – kérdezte a kisfiú. – Kérlek, beszélgess Teddy Macival!
– Hallak, Teddy Maci, hallgatlak!
– Bár anyu azt mondta, ne zavarjak senkit, de olyan magányos vagyok. Kérlek, beszélgess velem, mert ez minden, amit tehetek, béna vagyok, és nem tudok járni.
Meghatott a kisfiú, beszélgetni kezdtem vele. Elmondta, hogy ami beszél az az édesapja CB rádiója volt, de ő meghalt egy hónapja, és az édesanyjának kell most többet dolgoznia, hogy meg tudjanak élni.
– Ez az apám rádiója volt, de most már az enyém, hogy apa meghalt. Én nem tudok segíteni neki a két béna lábammal. Azt mondja, ne aggódjak, mindent rendbe hozunk, de sokat hallom sírni késő este. – mesélte szomorúan a kisfiú. – Tudod, van egy dolog, amit nagyon szeretnék, de mindenki túl elfoglalt ahhoz, hogy segítsen nekem... Az apám sokszor elvitt engem a kamionnal autókázni… de most már nem lehetséges ez, mert az apa elment… – megszakadt egy kis időre az adás, majd ismét hallottam a fiú hangját.
Apa azt mondta, hogy a régi kamion egyszer majd ez enyém lesz. De tudom, hogy most már soha nem mehetek újra egy ilyen nagy járművel. Apa azt is mondta, hogy azért jó ez a CB rádió, mert ezzel tarthatom a kapcsolatot a kamionos barátaival… Egyedül vagyok, anya sincs itthon… Apa azt mondta, hogy ha használom ezt a rádiót, biztos eljön valaki hozzám…
– Mi a címed, Teddy Maci? – kérdeztem, és ő habozás nélkül megmondta.
Megfordultam, és egyenesen a megadott cím felé vettem az irányt.
