2018
okt
21
Most az én adómból a rendőr azzal tölti az idejét, hogy felsőbb utasításra hajléktalant zaklat. A bíróság az én pénzemből meg gyorsítottan elítéli, de az igazi bűnre nincs kapacitásuk.
Életvitelszerűen a közterületen tartózkodni bűn. Életvitelszerűen a közvagyont lopni megengedett.
A palota ablakából üldözni a szegénységet az rendben van. Megtanulhatnánk már, mert megmondták nekünk, hogy mindenki annyit ér amennyije van.
Olyan világot szeretnék, ahol a politikus a példamutatásával akar hatni, nem megfélemlítéssel és embertelenséggel. Ahol az állampolgár a lelkiismeretére hallgat nem a gyávaságára. Ahol senki sorsa nem dől el azzal, milyen anyagi körülmények közé születik. És mindenki annyit ér, amennyije a fejében és a szívében van.
Igen, tudom, reménytelenül naiv vagyok.
Hirdetés
[ ]Szégyellem magam. Mert én is hagytam, hogy ez történjen. Mert nem mentem ki az utcára már nagyon régen, és nem hívtam magammal még egy embert.
Szégyellem, hogy eluralkodott bennem a reménytelenség, és nem hiszek már a változásban. Szégyellem, hogy elmenekülök a lakásom falai közé. Mert nekem még van. Mert szerencsés vagyok. Ez különböztet meg tőlük.
Ja, mert nekik jó így? Nem is akarnak ezek jobbat? Állatok ezek, reménytelen birkák?
Kapjunk már a fejünkhöz emberek!!! Mi mit csinálunk itt most társadalmi szinten? Nekünk jó így? Nem akarunk jobbat? Reménytelen birkák vagyunk?
