Kigúnyolták és kiközösítették: végzetes lépésre szánta el magát a 13 éves Barbi Szolnokon
Egy hónappal a tragédia után megszólalt Barbi édesanyja
Mély megrendülést váltott ki a mindössze 13 éves Barbi tragédiája, aki az őt ért bántalmazások miatt vonat elé lépett Szolnokon. A történtek után egy hónappal a kislány édesanyja azért vállalta a nyilvános megszólalást, mert szeretné, hogy más családnak soha ne kelljen hasonló veszteséget és felfoghatatlan fájdalmat átélnie.
Az édesanya lánya történetével a kortárs bántalmazás veszélyeire szeretné felhívni a figyelmet. A család szerint Barbit az iskolában rendszeresen gúnyolták, bántó megjegyzésekkel illették és kiközösítették. A szülők tudták, hogy gyermeküknek voltak nehézségei, de nem sejtették, milyen súlyos lelki terheket hordoz magában.
Barbi ritkán beszélt arról, mi történik vele az iskolában. Kérdésekre is csak néhány szóval válaszolt, magától pedig szinte soha nem mondta el részletesen, milyen bántások érték. Édesanyja szerint érzékeny lelkű kislány volt, aki a fájdalmának nagy részét inkább magában tartotta.
A tragédia teljesen váratlanul érte a családot. A szülőknek fogalmuk sem volt arról, mire készül a gyermekük, ezért azóta is azt próbálják megérteni, hogyan juthatott el odáig, hogy ne lásson más kiutat a helyzetéből.
Beszédfogyatékossága és öltözködése miatt bántották
Az édesanya elmondása szerint Barbit beszédfogyatékossága és öltözködése miatt rendszeresen bántották az iskolatársai. Társai gúnyolták, sértő megjegyzéseket tettek rá, valamint kiközösítették a közösségből. A folyamatos bántalmazás egyre nagyobb lelki terhet jelentett a kislány számára.
A család egy idő után úgy döntött, hogy másik intézménybe íratja át Barbit. Abban bíztak, hogy az új iskolában tiszta lappal indulhat, új barátokat szerezhet, és maga mögött hagyhatja mindazt, amit korábban átélt. Egy ideig valóban úgy látszott, hogy javul a helyzet, ezért a szülők reménykedni kezdtek.
A szülők közben folyamatos kapcsolatot tartottak az iskola pedagógusaival. Az osztályfőnökkel szinte mindennap egyeztettek, mert szerették volna pontosan tudni, hogyan érzi magát a lányuk, miként halad a tanulmányaival, és sikerült-e beilleszkednie az új közösségbe.
HirdetésUtólag azonban kiderült, hogy a problémák jelentős része a család és a tanárok előtt is rejtve maradt. Barbi többet hallgatott, mint amennyit panaszkodott, ezért a környezetében élők nem láthatták teljes egészében, milyen súlyos fájdalmat él át.
Az utóbbi időben a viselkedése is megváltozott, magatartása romlott, de a szülők nem gondolták, hogy ez olyan mély lelki válságot jelezhet, amely végül tragédiához vezethet.
Többféle segítséget is kapott, de magában tartotta a fájdalmát
A család nem hagyta magára Barbit a problémáival. A kislány először iskolapszichológushoz járt, később pedig magánúton is segítséget kapott. A szülők igyekeztek minden olyan lehetőséget kihasználni, amely támogatást jelenthetett volna számára, és segíthetett volna feldolgozni az iskolában átélt bántásokat.
Az édesanya szerint azonban Barbi a szakemberek előtt sem beszélt sokat. Nehezen nyílt meg, és a problémáinak jelentős részét továbbra is magában tartotta. Bár a család észlelte, hogy valami megváltozott körülötte, nem tudták pontosan, milyen mélyen érintették őt a gúnyolódások és a kiközösítés.
A Blikk beszámolója szerint június 7-én a lány egy szolnoki vasúti átkelőhöz ment, megvárta az érkező InterCity szerelvényt, majd a sínekre lépett. A történtek teljesen váratlanul érték a családot, mert a szülőknek nem volt tudomásuk arról, hogy gyermekük ilyen végzetes lépésre készül.
Az ügyben rendőrségi vizsgálat indult. Az érintett iskola részvétét fejezte ki a gyászoló családnak. Barbi hozzátartozói azonban nemcsak választ szeretnének kapni arra, hogyan történhetett meg a tragédia, hanem azt is szeretnék elérni, hogy más gyermekeknek ne kelljen hasonló bántalmazást elszenvedniük.
Az édesanya azért beszél, hogy más gyermek időben segítséget kaphasson
Barbi édesanyja azért vállalta a nyilvánosságot, mert szeretné felhívni a szülők, a pedagógusok és a diákok figyelmét arra, hogy a kortárs bántalmazásnak súlyos, akár visszafordíthatatlan következményei is lehetnek. A gúnyolódás, a kiközösítés és a rendszeres megalázás nem ártatlan gyerekcsíny, hanem olyan lelki teher, amelyet egy fiatal sokszor egyedül képtelen feldolgozni.
Az édesanya azt szeretné, hogy a gyerekek merjenek beszélni arról, ha bántják őket, a környezetük pedig vegye komolyan a legapróbb figyelmeztető jeleket is. Barbi története azt mutatja, hogy egy gyermek akkor is súlyos válságban lehet, ha otthon alig panaszkodik, és nem mondja el részletesen, mi történik vele.
A család abban bízik, hogy tragédiájuk másokat arra ösztönöz, hogy időben kérjenek segítséget, és egyetlen bántalmazott gyermek se maradjon egyedül a félelmeivel. Különösen fontos, hogy a szülők, a tanárok és az osztálytársak is odafigyeljenek a megváltozott viselkedésre, a bezárkózásra és a hirtelen romló magatartásra.
Barbi életét már nem lehet visszahozni, de édesanyja reméli, hogy lánya története más családokat megóvhat ugyanettől a felfoghatatlan veszteségtől. Azt szeretné, hogy a történtek után mindenki komolyabban vegye a kortárs bántalmazást, és egyetlen gyermek se érezze úgy, hogy nincs, aki meghallgassa és segítsen neki.
