Gyász: elhunyt Komjáthy György, a magyar rádiózás legendás alakja
Mély fájdalommal búcsúzik az ország attól az embertől, akinek hangján generációk nőttek fel.
Vasárnapi koktél, Csak fiataloknak, Töltsön egy órát kedvenceivel – műsorok, amelyek a hatvanas és hetvenes évek Magyarországának meghatározó pillanatai voltak. A mikrofon mögött pedig ott ült az ember, akinek hangja összetéveszthetetlen volt: Komjáthy György.A legendás rádiós 92 éves korában hunyt el.
Az utóbbi években visszavonultan élt, ritkán adott interjút – de ha megszólalt, minden szava súlyt és eleganciát hordozott. Egy korábbi beszélgetésében így vallott arról, hogyan telnek napjai:„Most, hogy eljöttek hozzám, meglátogattak, bearanyozták a szívemet. Boldog vagyok. Egyébként már nem tudok sokat kimozdulni, sok nyavalyával küzdök – de aki úgy szereti a zenét, mint én, az soha nincs egyedül.”
„A zene a társam, a párom, az életem”
Komjáthy fiatal korában orgonaművésznek készült, a komolyzene volt az első szerelme. Ahogy mesélte, otthon, a nyolcadik kerület egyik bérházában csendült fel először a rádióból Strauss Kék Duna keringője – az élmény örökre meghatározta az életét.„Akkor hallottam először Johann Strausst, de apám csak annyit mondott: Gyurikám, öt nap múlva meghallgatjuk a Kék Duna keringőt. És azóta sem múlt el nap zene nélkül.”
Később jött Mozart, Bach, Liszt, Bartók – és a rádió, ahol 1958-ban kezdett dolgozni. Először komolyzenei műsorokban, majd a könnyűzene nagyköveteként. Ő volt az, aki a hallgatókhoz közelebb hozta az új hangokat, a friss ritmusokat, a nemzetközi slágereket – mindig elegánsan, mindig mértékkel.
Egy korszak hangja
Komjáthy György nemcsak műsorvezető volt, hanem stílus, egy hang, amitől vasárnap délután otthonossá vált a nappali. Hangja lágyan hömpölygött, mint a Kék Duna, amit gyermekként megígértek neki.Sokan tőle hallottak először Beatles-, Presley- vagy Korda György-számot. Korda György egyébként jó barátja is volt: „Amikor nehéz időszakom volt, Gyuri segített. Ez már a múlt, de mindig hálás vagyok érte.”
A rádiós sosem titkolta: a zene volt az egyetlen igaz társa.„Évtizedek óta egyedül élek, ülök egy hullámvasúton, hol fönn, hol lenn, de a zene velem van. Nekem az a párom, az életem.”
Egy szerelem, ami örökké tartott
Pályája csúcsán a rádióban találkozott Judit nevű kolléganőjével, aki élete nagy szerelme lett.„Világéletemben zárkózott ember voltam. Nem érdekelt semmi, csak a zene. Aztán egyszer csak ránéztem Juditra, és Ámor nyila szíven talált. Egy év múlva összeházasodtunk, megszületett a fiunk, Zoli, majd a lányunk, Dóra.”
A házasságuk azonban később véget ért. „Ő akart válni. Én ezt soha nem tudtam feldolgozni. Nagy boldogság, hogy a két gyermekem velem maradt, de Juditot a mai napig szeretem. Gyógyíthatatlanul monogám vagyok. Nem kellett többé senki.”
Felesége évekkel ezelőtt elhunyt, de Komjáthy még idős korában is álmodott vele. „Nincs olyan hónap, hogy ne jelenne meg álmomban. Nagy bűnöm, hogy nem tudtam kimutatni, mennyire szeretem.”
Egy élet a mikrofon mögött
HirdetésKomjáthy György nevéhez fűződnek a magyar rádiózás legemlékezetesebb műsorai, ahol a zene, a kultúra és az emberi hang összefonódott.A hallgatók szemében sosem volt „celeb”, hanem egy úriember, aki tudta, mit jelent szolgálni a közönséget.
A közelgő centenáriumra is készült:„December 1-jén lesz százéves a Magyar Rádió, és szeretnék ott lenni a lakihegyi adónál. Az is a születésnapom előestéje – december 2-án leszek 92. Ha a Jóisten is úgy gondolja, szeretnék még egyszer ott állni az épület előtt, ahol az életem kezdődött.”
Ez a kívánsága már nem teljesülhet.De a hangja, a mondatai, és az a szelíd derű, amivel minden vasárnap belépett az otthonainkba, örökre itt maradnak.
Nyugodjon békében, Komjáthy György.A magyar rádiózás egyik legnagyobb alakja most csendben elnémult – de az emléke, mint egy kedvenc dallam, örökre bennünk marad. 🎙️💔
