Sajtóértesülések szerint pénzügyi gondok és elbocsátások érték el a Megafont, a kormánypárti online kommunikáció egyik legismertebb szereplőjét. A történet nemcsak egy szervezet jövőjéről szól, hanem arról is, mi történik egy pénzből felépített politikai influenszerhálózattal, ha bizonytalanná válik mögötte a háttér.
Évekig a Megafon volt a kormánypárti online kommunikáció egyik leglátványosabb eszköze. Facebook-videók, fizetett hirdetések, politikai üzeneteket visszhangzó influenszerek és közösségi médiára szabott kampányok jelezték, hogy a Fidesz-közeli nyilvánosság nemcsak a hagyományos médiában, hanem az internetes térben is jelentős erőforrásokat mozgat. Most azonban úgy tűnik, ez a rendszer meginoghatott.
A Telex több, a szervezet működésére rálátó forrásra hivatkozva arról írt, hogy a Tisza választási győzelme után bizonytalanná vált a Megafon helyzete. A lap információi szerint a szervezetnél nagyjából még egy hónapra van biztosan elegendő forrás a fizetésekre, és pénzhiány miatt többeket elbocsátanak. A Telex azt is írta, hogy a Megafon nem válaszolt a megkeresésükre.
A hír nem előzmény nélküli. A Magyar Hang már április végén arról számolt be, hogy leépítések kezdődtek a Megafonnál és a Patriótánál is. A lap forrása szerint az elküldések több szintet érintettek, a szerkesztőktől a technikai munkatársakig, és még a két tartalomgyártó esetleges megszüntetésének lehetősége is felmerült.
A Megafon ügye azért érdekesebb egy átlagos munkahelyi leépítésnél, mert a szervezet az elmúlt években a kormánypárti digitális kommunikáció egyik központi szereplőjévé vált. A 2020-ban létrejött Megafon Központ a nyilvánosságban elsősorban olyan politikai influenszerekkel forrt össze, akik a kormány üzeneteit erősítették fel a közösségi médiában. A legismertebb megafonos szereplők között a sajtó korábban Deák Dánielt, Bohár Dánielt, Filep Dávidot, Déri Stefit, Apáti Bencét, Hortay Olivért és Trombitás Kristófot is emlegette.
A mostani helyzet egyik kulcskérdése, hogy mennyire volt önfenntartó ez a modell. A Megafon eddigi működése erősen pénzigényesnek tűnt: a 2024-es beszámolóról szóló sajtóelemzések szerint a szervezet 5,8 milliárd forintos bevétel mellett is jelentős veszteséggel zárta az évet. A Telex beszámolója szerint 2024-ben 5,1 milliárd forint volt az anyagjellegű ráfordítás, míg a személyi jellegű ráfordítások 876 millió forintról 1,33 milliárd forintra nőttek; az alkalmazotti létszám 39-ről 45-re emelkedett.
Ez azt mutatja, hogy a Megafon nem egyszerűen néhány hangos Facebook-oldalból állt, hanem egy komoly költségű politikai kommunikációs gépezetként működött. Videók, szerkesztők, technikai háttér, tartalomgyártás, hirdetés, stratégia és influenszerépítés: ezek együtt olyan infrastruktúrát alkottak, amelynek fenntartása folyamatos pénzügyi utánpótlást igényelhetett.
HirdetésA rendszer egyik legfontosabb eleme sokáig a fizetett közösségimédia-elérés volt. A Telex emlékeztetett rá, hogy a Megafon 2025 szeptemberében, még a Meta politikai hirdetéseket érintő szigorítása előtt, 138 millió forintot költött Facebookon politikai hirdetésekre a kormánypárti influenszerek népszerűsítésére.
Csakhogy ez a terep időközben alapvetően megváltozott. A Meta 2025-ben bejelentette, hogy az Európai Unióban nem engedélyezi tovább a politikai, választási és társadalmi ügyekhez kapcsolódó hirdetéseket a platformjain. A cég ezt az uniós politikai hirdetési szabályozásból fakadó jogi és működési bizonytalanságokkal indokolta.
Ez önmagában nem magyarázza meg a Megafon mostani helyzetét, de fontos kontextus. Ha egy politikai influenszerhálózat működésének egyik fő ereje az volt, hogy fizetett hirdetésekkel juttatta el a tartalmait a választókhoz, akkor a hirdetési környezet szűkülése komoly csapást jelenthetett. A kérdés innentől az, hogy a megafonos szereplők képesek-e önállóan, organikus eléréssel fenntartani ugyanazt a hatást, amelyet korábban jelentős hirdetési pénzek támogattak.
A mostani leépítésekről szóló hírek ezért nemcsak a Megafon jövőjéről szólnak, hanem egy korszakhatárt is jelezhetnek. A Fidesz-közeli online kommunikáció sokáig abból indult ki, hogy a közösségi média politikai csatatérré vált, ahol a láthatóság jelentős részben pénzzel megvásárolható. Ha azonban a politikai háttér meggyengül, a finanszírozás bizonytalanná válik, és a platformok is korlátozzák a politikai hirdetéseket, akkor a korábbi modell egyszerre több oldalról kerül nyomás alá.
Egyelőre nem tudni, hogy a Megafon csak karcsúsodik, teljesen átalakul, vagy valóban a megszűnés felé sodródik. Hivatalos bejelentés nem ismert, és azt sem lehet tudni, pontosan kiket érintenek az elbocsátások. A sajtóértesülések alapján azonban az már látszik, hogy a korábban nagy erőforrásokkal működő kormánypárti influenszerhálózat körül komoly bizonytalanság alakult ki.
A Megafon története így túlmutat önmagán. A kérdés már nem csupán az, hogy mi lesz néhány ismert kormánypárti influenszerrel vagy egy politikai tartalomgyártó központtal. Hanem az is: mi marad egy mesterségesen felerősített politikai kommunikációs rendszerből, ha elhalkul mögötte a pénz?
