Nála ez belülről jön.
Jákob Zolinak sok az irigye, de az már csak így van a milliárdosokkal. Az azonban nem feltétlenül általános, hogy valaki ennyit adakozzon, amennyit ő.
A magazinnak most elmesélte, honnan ered nála ez a fantasztikus nagylelkűség:
– Az adakozás még a gyerekkoromból fakad. Kis faluban nőttem fel és mindent megosztottunk egymással. Nem ismertünk olyan embert, akinek sok vagy kevés volt. Régen is adakoztam, de most, hogy sok pénzem van, jobban látszik. Rájöttem, hogy nemcsak nekem okoz örömöt, hanem azoknak is, akiknek kissé jobbá tehetem az életét. Igyekszem példát mutatni, hátha mások is kedvet kapnak hozzá – kezdte Zoli, majd elmondta, miért tartja kiemelt fontosságúnak a tárgyak ajándékozása mellett a tudás támogatását is:
Jákob Zoli súlyos vallomása: „Nem jelenti azt, hogy ebbe bele fogok halni”
– Az adakozás egy tág fogalom. Mindenki talál olyat, amiben az örömet lelheti. Például havonta egyszer elmentem egy autista iskolához, vittem bicikliket, mászókát, amire szükségük volt. Intézmények felé jobb adni, mert tudom, hogy sokfelé megy. Máskor pedig családokon segítek. Vannak egyszeri, tűzoltásszerű támogatások, de próbálok hosszú távú segítségnyújtást biztosítani. Egy zenekarnak vittem például dobszettet, illetve volt, akinek szempilla- és körömtanfolyamot biztosítottam – mesélte az üzletember.
