Hitelesnek lenni, hitelesnek maradni. Embert próbáló feladat. De a munka szólít, a kötelesség, sőt, a szakma iránti alázat akár minden nap motivációt jelenthet. Kovács P. József órákig mesélhetne erről.
Július 4-én volt 82 esztendős. Szép, hosszú életút, s ezt bizony fontos kihangsúlyozni, mert rengeteg kollégát, barátot búcsúztatott és állt, alighanem zokogva a temetésükön. Mintha valamiféle átok ült volna a Magyar Televízió bemondócsapatán, egyik tragédia követte a másikat, szinte megmagyarázhatatlanul. Kovács P. József viszont velünk van, ő, a nagy idők tanúja, aki szinte a kezdetektől vált családtaggá és köszöntötte a nézőket estéről estére.
De az ő életét sem kerülte el a tragédia. Három éve elveszítette élete szerelmét, Mariettát, a feleségét, akivel 50 évig éltek csodálatos, különleges harmóniában. A televíziós akkor egy rövid, szívbe markoló közleményben tudatta a világgal, hogy mit él át: „Drága barátaim! Ötven gyönyörű, élményekkel és sok-sok küzdelemmel teli év után örökre elment Marietta, életem fele, a társam, aki oly sokat tett értem és családunkért. A vigasz két nagyszerű gyermekünk és négy unokánk, de őt pótolni nem lehet. Fájdalmamat enyhítik meleg, szerető baráti soraitok. Köszönöm, hogy gondoltok rám, hogy jó szívvel gondoltok Mariettára…”
Hihetetlenül sokan szeretik és tisztelik a mai napig Kovács P. Józsefet. Tett is érte. Annak idején a Horváth Mihály téri általános iskolába járt, ahol különleges szerencsében volt része, hiszen a csodás írónő, Szabó Magda volt az irodalomtanára. S olyan hatással volt rá, hogy nem futballista vagy villamosmérnök szeretett volna lenni, hanem egyre inkább a művészetek felé fordult. Abban az évben, amikor érettségizett, megnyert egy országos szavalóversenyt és ekkor is tenyerére vette a sors, ugyanis 1959 tavaszán a Magyar Televízió műsorára tűzte ezt a bizonyos szavalóversenyt, így ország-világ láthatta, ahogy az a jó kiállású, szép beszédű fiatalember elszavalja Ady Endre Zsóka búcsúzója című versét.
S onnan már kikövezett út vezetett Kovács P. József számára az országos ismertségig. Még úgy is, hogy a Színház és Filmművészeti Főiskolát egy év után abbahagyta és inkább átiratkozott az ELTE bölcsészkarára. Csakhogy a színművészetin is volt egy újabb őrangyala, Szabó Magda után Fischer Sándor, a beszédtechnika-tanára, aki kerek-perec azt mondta: ne Hamlet vagy Rómeó szerepére készüljön, legyen inkább bemondó a televízióban! Így is történt, 1962-ben már a televízió alkalmazásában állt, közben rendszeresen szerepelt a Magyar Rádióban is már műsorvezetőként és művészi lelkületére tökéletesen jellemző, hogy alapító tagja lehetett az Universitas együttes versmondó körének.
