Földrengés rázta meg csütörtök reggel Románia délkeleti részét, amely a romániai Országos Földtani Intézet (INFP) szerint 5,3-as erősségű volt. A rengés Bukaresttől 126 kilométerre északra, Brassótól 76 kilométerre keletre, Vrancea megyei Plostina település közelében, 147 kilométeres mélységben történt helyi idő szerint 6 óra 50 perckor történt, közölte a honlapján az INFP. Íme, egy friss felvétel!
A földmozgás Bukarestben és az ország délkeleti részén mindenütt érezhető volt, az országos katasztrófavédelmi felügyelőség szerint azonban a 112-es segélyhívón nem érkezett áldozatokról vagy anyagi károkról szóló bejelentés. Az INFP igazgatója, Constantin Ionescu a Digi24 hírtelevíziónak nyilatkozva elmondta: ez volt az utóbbi két év legerősebb földmozgása Romániában, és normálisnak számít az úgynevezett Vrancea szeizmikus térségben.
A román hatóságok szerint szeizmológiai szempontból Bukarest számít Európa legveszélyeztetettebb fővárosának.
MOST AZ 1977-ES BUKARESTI FÖLDRENGÉS MAGYAR ÁLDOZATAIRA IS EMLÉKEZZÜNK !
1977. március 4-én Románia délkeleti részét a Richter Skála szerinti 7.2 erejű földrengés rázta meg. A földrengésnek 1574 halálos áldozata volt, közülük a Bukarestben 1570-en haltak meg. 32 tömbház összedőlt és 130 megrongálódott. A bukaresti áldozatok között volt Szilágyi Attila Kobak 16 éves fiú, Szilágyi Domokos és Hervay Gizella gyermeke, Dankanits Ádám művészettörténész és nyolc éves fia, Dankanits László. Kobak a Dankanits családnál volt éppen. E cikkben a földrengés korabeli magyar sajtóvisszhangjának néztem utána és elsősorban annak, kik voltak a magyar áldozatok.
HirdetésA magyar áldozatoknak sorstragédiákba illő életút jutott osztályrészül. Kobak édesapja, Szilágyi Domokos költő egy évvel korábban lett öngyilkos. Mint ma már tudjuk, Szilágyi Domokost “Balogh Ferenc” fedőnéven beszervezte a Securitate és 1958-1965 között ügynök volt. Ez is oka lehetett öngyilkosságának. Hervay Gizellával közös gyermeke, Kobak volt a Kobak könyvek főhőse gyermekként. Kobak első könyve 1966-ban, Kobak második könyve 1968-ban az Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg. A korabeli ajánló szerint nevelő célzatú, nyúlfarknyi mesék voltak olvashatóak a fiatalság számára:
„Kobakról, a kalandjárta óvodásról szólnak a mesék, melyek környezetvilága, még játékfigurái is annyira élethűek, mint a könyv kis hőse. Motorizált játékszerei olykor összeverekszenek, de tudnak igaz barátságra inteni, kinevetik a dicsekvő, csengő- bongó üveggolyót, és megdicsérik a szerény, dolgos agyagtörpét. Ruhácskája, kisköténye hű pajtások, kik megdorgálják Kobakot, ha szófogadatlan az evéskor vagy az óvodában. A szorgalmasság, jó magaviselet árán kiharcolt igazi Fiathatszáz játékautóvá zsugorodik vissza, mert Kobak hazudott, és rossz gyermek volt.”[1]
