„Nem volt időnk felkészülni erre a tragédiára.”
Nyertes Zsuzsáék családjában mindenki rendkívül kötődik a többiekhez. Ha náluk egy gyermek felnő, akkor sem feledkezik meg a szüleiről, nagyszüleiről, testvéreiről – az unokák is ezt a példásan nagy szeretetet látva nőnek fel. A színésznő édesapja igen erős motorja volt a családnak, épp ezért volt váratlan halála óriási trauma és veszteség a szeretteinek.
Bár eltelt némi idő azóta, hogy a színésznő édesapja örökre lehunyta a szemét, ő mégsem képes könnyek nélkül beszélni róla. Az egyébként csupa mosoly és vidám Zsuzsa kisírt szemmel próbálja a nak felidézni imádott édesapjával kapcsolatos emlékeit.
– A leghűségesebb férj, a legjobb apa és a legkedvesebb nagypapa volt! Hárman vagyunk lányok, és bár imádott minket, sóvárgott egy trónörökös után. Megkapta: az első unokája fiú lett, akit még négy követett, a három lány mellett. – kezdi a színésznő az emlékezést szeretett édesapjáról. Felidézi a szép emlékeket, azt, hogy bár gyermekkorában sokat dolgozott, hétvégén mindig örömmel játszott velük, kártyáztak, társasoztak. Aztán, amikor felnőttek, és saját életük, családjuk lett, továbbra is számíthattak rá. Először nem örült, hogy orvosnak szánt lánya színésznő lett, de megbékült a helyzettel.
