MOST ÉRKEZETT! Döntött a parlament: Magyar Péterék legyalulták a polgármestereket
Rendkívüli ülésen döntött a parlament, több fontos ügy is napirendre került
Kedden rendkívüli ülésen döntött az Országgyűlés több olyan kérdésről, amely az elmúlt hetekben komoly politikai és önkormányzati vitákat váltott ki. A parlament elé került a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetése, valamint a polgármesterek fizetésének csökkentéséről, illetve befagyasztásáról szóló javaslat is. A döntések nemcsak politikai értelemben számítanak jelentősnek, hanem azért is, mert közvetlenül érintik a helyi önkormányzati rendszer működését, a településvezetők jövőbeni díjazását és az önkormányzati szerepvállalás presztízsét.
A Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetéséről szóló javaslatot az Országgyűlés 135 igennel, 44 nem ellenében, 6 tartózkodással fogadta el. Ez önmagában is nagy politikai döntés, de a keddi ülés másik fontos pontja még szélesebb körű vitát indított el: a polgármesterek illetményének szabályozása. A parlament végül a polgármesteri fizetések csökkentéséről, illetve a jelenlegi emelkedési mechanizmus megváltoztatásáról szóló törvényt is elfogadta.
Az ügy azért vált különösen érzékennyé, mert a döntés a helyi önkormányzati rendszer egyik fontos elemét érinti. A polgármesteri tisztség nem pusztán politikai pozíció: egy település mindennapi működéséért, intézményeiért, beruházásaiért, krízishelyzeteiért, pályázataiért és sok esetben a lakók személyes ügyeiért is felelősséget jelent. A kisebb településeken a polgármester gyakran nem távoli hivatalnokként van jelen, hanem olyan emberként, akit a boltban, az utcán, a temetőben, az óvodai ünnepségen és a falunapon is megszólítanak.
A mostani döntés ezért nemcsak arról szól, hogy pontosan mennyi pénzt kapnak a polgármesterek, hanem arról is, hogyan tekint az ország a helyi közéletben dolgozók munkájára. A kérdés különösen azért vált élessé, mert a javaslat előkészítése és elfogadása körül több önkormányzati szereplő is azt kifogásolta: nem történt valódi, érdemi egyeztetés azokkal, akiket a döntés közvetlenül érint.
László Róbert politikai elemző már korábban figyelmeztetett arra, hogy a javaslat súlyos következményekkel járhat. Úgy látja, Magyar Péter javaslata mögött nem pusztán költségvetési szempontok állhatnak, hanem politikai logika is. Megfogalmazása szerint ezzel
„valójában megpróbálnak megszabadulni a jelenlegi polgármestergárdától.”
Ez a kijelentés azért kapott nagy figyelmet, mert sokak szerint a fizetések befagyasztása vagy csökkentése hosszabb távon valóban átrendezheti a helyi politikai mezőnyt. Ha a polgármesteri tisztség anyagilag kevésbé lesz vonzó, akkor a tapasztaltabb szereplők egy része visszaléphet, a kisebb településeken pedig még nehezebb lehet olyan embert találni, aki vállalja a felelősséget, a konfliktusokat és a sokszor napi huszonnégy órás készenlétet.
Egyeztetést vártak az önkormányzatok, de végül benyújtották és megszavazták a törvényt
A vita előzménye, hogy június elején rendkívüli sajtótájékoztatót tartott a Magyar Önkormányzatok Szövetsége. A szervezet egy új önkormányzati rendszer stratégiáját vázolta fel 23 pontban, majd ezt követően egyeztettek Lőrincz Viktória miniszterrel. A találkozó után azonban kiderült, hogy a felek egészen másként értékelték az eseményt. Az önkormányzati oldal érdemi párbeszédet és konkrét szakmai egyeztetést várt, míg a miniszter az alkalmat csupán bemutatkozó beszélgetésként értékelte.
Gémesi György akkor arról beszélt, hogy 16 éve nem volt érdemi párbeszéd a kormány és az önkormányzatok között. Szerinte most ennek újraindítása lenne a cél. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége azonnali teendőket is megfogalmazott, amelyek szerintük elengedhetetlenek lennének ahhoz, hogy a települések működőképesek maradjanak, és túl tudják élni a pénzügyi nehézségeket.
Az önkormányzati szereplők nem csupán rövid távú segítséget kértek. Egy másik javaslatcsomagban olyan feladat- és forrásmegosztást javasoltak a kormány és az önkormányzatok között, amely hosszabb távon is fenntarthatóbb működést tenne lehetővé. Vagyis nem egyszerűen több pénzről volt szó, hanem arról, hogy a települések milyen feladatokat látnak el, ezekhez milyen forrásokat kapnak, és mennyi mozgásterük marad saját döntéseikben.
Mindezek után azonban a kormány érdemi egyeztetés nélkül benyújtotta a polgármesterek fizetésének csökkentéséről szóló törvényjavaslatot. Az Országgyűlés kedden meg is szavazta a törvényt 136 igen, 50 nem ellenében. A döntés így már nem csupán politikai vita tárgya, hanem elfogadott törvényi változás lett, amely közvetlenül befolyásolja a polgármesteri illetmények jövőbeni alakulását.
A törvény lényege, hogy a polgármesterek fizetése nem követi tovább automatikusan a béremelkedést. Ez különösen fontos változás, mert a korábbi szabályok alapján ezek az összegek idén júliusban ismét automatikusan emelkedtek volna a nemzetgazdasági átlagkereset növekedésével. A most elfogadott szabályozás ezt a mechanizmust állítja meg.
A Szabó Tibor országgyűlési képviselő által benyújtott javaslat szerint a polgármesteri illetmények számítási alapja nem követné tovább évről évre az országos átlagkereset növekedését, vagyis a bérek gyakorlatilag befagynának. Ez azt jelenti, hogy a településvezetők jövedelme nem mozogna együtt automatikusan az országos bérfolyamatokkal, miközben a felelősségük, a feladataik és a lakossági elvárások változatlanul megmaradnának.
A döntés támogatói szerint a közpénzekkel való takarékos gazdálkodás miatt szükség van az ilyen lépésekre. A bírálók viszont arra figyelmeztetnek, hogy az intézkedés nem hoz érdemi költségvetési megtakarítást, viszont gyengítheti az önkormányzati rendszer vonzerejét, és különösen a kisebb települések vezetőit hozhatja nehéz helyzetbe.
Ezek a jelenlegi polgármesteri illetmények, a legtöbb vezető nem a milliós csúcsfizetések világában dolgozik
Az Mötv. 71. §-a szerint a főállású polgármesterek illetménye jelenleg településmérettől és tisztségtől függően jelentősen eltér. A közbeszédben gyakran a legmagasabb összegek jelennek meg, miközben a valóság jóval árnyaltabb. A legnagyobb települések és fővárosi kerületek vezetői valóban magasabb illetményt kapnak, de a több ezer magyar település jelentős része kisebb község vagy város, ahol a polgármesteri fizetés egészen más nagyságrendet jelent.
A jelenlegi szabályozás alapján a főpolgármester illetménye 4.004.190 Ft. A megyei jogú városok és a fővárosi kerületi önkormányzatok polgármesterei 3.003.143 Ft illetményt kapnak. A vármegyei önkormányzat közgyűlésének elnöke 2.669.460 Ft illetményben részesül.
A 30 000 fő feletti települések polgármestereinek illetménye 2.335.778 Ft, a 10 001–30 000 fő közötti települések vezetőié 2.002.095 Ft, míg az 5001–10 000 fő közötti települések polgármesterei 1.668.413 Ft illetményt kapnak. A 2001–5000 fő közötti települések esetében az illetmény 1.501.571 Ft, az 1501–2000 fő közötti települések polgármestereinél 1.334.730 Ft.
A kisebb településeken már jóval alacsonyabb összegekről van szó. Az 501–1500 fő közötti települések polgármestereinek illetménye 1.167.889 Ft, míg az 500 fő alatti települések polgármesterei 1.001.048 Ft illetményt kapnak. Ezek bruttó összegek, amelyekből adók és járulékok levonása után lényegesen kevesebb marad.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége éppen ezért nevezte átgondolatlannak az intézkedést. A szervezet arra hívta fel a figyelmet, hogy a közbeszédben gyakran emlegetett, havi 3–4 millió forintos polgármesteri fizetések valójában
„csak a településvezetők nagyon szűk körére igazak.”
Közlésük szerint a 3197 polgármesterből, főpolgármesterből és vármegyei közgyűlési elnökből mindössze 49 fő, vagyis alig 1,5 százalék keres legalább havi bruttó 3 millió forintot. Ide tartozik Budapest főpolgármestere, a 25 megyei jogú város polgármestere és a 23 budapesti kerület vezetője.
HirdetésEz az arány azt mutatja, hogy a nyilvános vitában sokszor a legmagasabb fizetések alapján ítélik meg az egész polgármesteri kart, miközben a településvezetők többsége nem tartozik ebbe a körbe. A kisebb falvak és városok polgármesterei ugyanúgy felelnek közösségeikért, pályázatokért, helyi intézményekért, útjavításért, vízelvezetésért, szociális ügyekért, óvodáért, temetőért, közmunkaprogramért és rendezvényekért, csak éppen jóval kisebb apparátussal és sokszor jóval kevesebb mozgástérrel.
A bírálók szerint a bérek befagyasztása azért is problémás, mert a települések működési környezete közben nem válik könnyebbé. Az infláció, az energiaárak, az építőipari költségek, a munkaerőhiány és a pályázati önrészek mind olyan terhek, amelyek a helyi vezetők vállán maradnak. Ha ehhez társul a jövedelmi kilátások romlása, az hosszabb távon elriaszthatja azokat, akik szakmai tudással, helyismerettel és közéleti tapasztalattal vállalnák ezt a munkát.
Tiltakoznak a polgármesterek, a kisebb települések vezetői különösen nehéz helyzetre figyelmeztetnek
A törvényjavaslat már elfogadása előtt is komoly ellenállást váltott ki az önkormányzati szférában. Több településvezető úgy érezte, hogy a döntés a polgármestereket teszi felelőssé olyan gazdasági és költségvetési problémákért, amelyek nem helyi szinten keletkeztek. Sokan azt is sérelmezték, hogy a közösségi médiában és a közbeszédben a polgármestereket gyakran úgy állítják be, mintha indokolatlanul magas fizetéseket kapnának, miközben a valóság sok helyen egészen más.
Süle Tibor, a 267 lakosú Alsóbogát polgármestere arról beszélt, hogy a közösségi médiában a polgármesterek ellen hangolják az embereket. Szerinte korábban sem javított a gazdaság helyzetén a bérek csökkentése, és most sem ettől várható valódi megoldás. Elmondása szerint egy 267 fős település vezetőjeként nettó mintegy 700 ezer forintot visz haza.
Ez a példa jól mutatja, hogy a kisebb települések vezetőinek helyzete különösen összetett. Egy kis faluban a polgármester gyakran egyszerre közösségszervező, ügyintéző, válságkezelő, pályázatfigyelő, lakossági panaszok címzettje és sokszor a helyi mindennapok első számú felelőse. Nincs mögötte nagy hivatal, kiterjedt kommunikációs stáb vagy szakértői apparátus. Sok esetben néhány munkatárssal kell megoldani mindazt, amit egy nagyobb városban külön osztályok végeznek.
Szőlősgyörök polgármestere, Klotz Péter szerint a településvezetők többsége szolgálatként tekint a munkájára. Ő arról is beszélt, hogy a korábbi béremelés jelentős részét önkormányzati rendezvényekre ajánlotta fel. Ez szintén azt mutatja, hogy a polgármesteri szerep sok helyen nem egyszerűen állásként jelenik meg, hanem személyes vállalásként, amelyben a helyi közösséghez való kötődés legalább olyan fontos, mint az illetmény.
Karsai József, Kadarkút polgármestere arra figyelmeztetett, hogy visszás helyzet alakulhat ki, ha egy kisebb város intézményvezetői magasabb fizetést kapnak majd, mint maga a polgármester. Ez a probléma nemcsak presztízskérdés. Ha a polgármester viseli a politikai és jogi felelősséget, miközben az általa irányított rendszer egyes vezetői magasabb jövedelmet kapnak, az hosszabb távon torzíthatja a helyi közigazgatás belső arányait.
A tiltakozók szerint az sem mindegy, milyen üzenetet kapnak azok, akik a jövőben polgármesternek indulnának. A helyi közéletben ma sem könnyű megfelelő jelölteket találni, különösen kisebb településeken. Sok helyen a polgármesteri munka konfliktusokkal, állandó elérhetőséggel, pénzügyi szűkösséggel és nagy felelősséggel jár. Ha mindehhez még az is társul, hogy a tisztség anyagilag egyre kevésbé kiszámítható, akkor sokan dönthetnek úgy, hogy inkább nem vállalják ezt a szerepet.
A polgármesterek tiltakozása ezért nem pusztán a saját fizetésükről szól. A háttérben ott van az önkormányzati rendszer egészének helyzete: mennyi feladat marad helyben, mennyi pénz jut ezekre a feladatokra, mennyi szakember dolgozik a hivatalokban, és milyen megbecsültsége van annak, aki egy település élére áll. A vita lényege sokak szerint éppen az, hogy a helyi önkormányzatok nem egyszerű végrehajtó egységek, hanem a mindennapi demokrácia legközelebbi szintjei.
Márki-Zay Péter szerint nem a polgármestereket kell büntetni, a vita az önkormányzati rendszer jövőjéről szól
A leghangosabb bírálók között volt Márki-Zay Péter is, aki szerint a javaslat nemcsak a nagyvárosokat, hanem a teljes önkormányzati rendszert hátrányosan érintheti. Úgy vélte, hogy a településvezetők illetményének befagyasztása nem jelent érdemi költségvetési megtakarítást, ugyanakkor hosszabb távon csökkentheti a polgármesteri tisztség vonzerejét.
Márki-Zay Péter álláspontja szerint az önkormányzatokra az elmúlt években egyre több feladat és felelősség hárult. A városvezetőknek gyakran több száz, több ezer vagy nagyobb településeken akár több tízezer ember mindennapi ügyeiért kell felelniük. A helyi közlekedés, az oktatási és szociális intézmények, a közterületek, a városfejlesztés, az egészségügyi alapellátás, a helyi rendeletek, a beruházások, a költségvetési döntések és a váratlan krízisek mind olyan területek, ahol a polgármestereknek folyamatosan jelen kell lenniük.
A bírálat egyik legfontosabb eleme, hogy a javaslat a kisebb települések vezetőit ugyanúgy érinti, mint a nagyvárosok polgármestereit, miközben a munkaterhelés és a felelősség mindenhol jelentős. Egy kis faluban lehet, hogy kevesebb a lakos, de a feladatok nem tűnnek el: ott is kell működtetni a hivatalt, gondoskodni kell a közterületekről, figyelni kell a szociális problémákra, kezelni kell a lakossági kéréseket, és a település jövőjét meghatározó döntéseket is meg kell hozni.
Márki-Zay Péter szerint a bérek befagyasztása rossz üzenetet küld azoknak, akik a jövőben közéleti szerepet vállalnának. Ezért a tiltakozó önkormányzati vezetőkkel együtt demonstráció szervezését is kilátásba helyezte. Úgy fogalmazott: a vita valójában nem csupán a polgármesterek fizetéséről, hanem az önkormányzati rendszer megbecsüléséről és hosszú távú működőképességéről szól.
A döntés mellett és ellen is számos érv hangzik el. A támogatók szerint a közpénzekkel való takarékosság idején a politikai vezetők díjazásának mérséklése vagy befagyasztása indokolható lépés. A bírálók szerint azonban a helyi vezetők díjazása nem pusztán költségvetési tétel, hanem az önkormányzati rendszer stabilitásának egyik eleme. Ha a polgármesteri tisztség kevesebb megbecsülést és kiszámíthatatlanabb anyagi hátteret jelent, akkor kevesebben vállalhatják a feladatot, és ez különösen a kisebb településeken okozhat gondot.
Nemzetközi kutatások is óvatosságra intenek. A helyi vezetők díjazása nem csupán arról szól, mennyit visz haza egy polgármester. Összefügghet a korrupciós kockázatokkal, a közbeszerzések minőségével, az önkormányzatok teljesítményével és azzal is, hogy milyen felkészültségű emberek vállalnak helyi vezetői szerepet. Ha a díjazás túl alacsony vagy kiszámíthatatlan, az hosszabb távon gyengítheti a közszolgálat vonzerejét.
Nyugat-Európában jellemzően magasabb illetményekkel találkozni. Franciaországban a polgármesterek havi bére 646 és 8650 euró között mozog, Hollandiában 6565 és 12 246 euró között, Németországban pedig a nagyvárosok vezetői havi 11–15 ezer eurót is kereshetnek. Ezek az összegek természetesen más gazdasági környezetben értelmezendők, de jól mutatják, hogy a helyi vezetők díjazása Európa-szerte komoly szakmai és politikai kérdés.
A parlament döntése ezért messze túlmutat azon, hogy egyes polgármesterek fizetése pontosan mennyi lesz júliustól. A kérdés inkább az, hogy milyen rendszerben működnek tovább a magyar önkormányzatok, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a takarékosság és a helyi közszolgálat megbecsülése között, és kik vállalják majd a települések vezetését a következő években.
A most elfogadott törvény támogatói szerint szükség volt a lépésre, mert az ország pénzügyi helyzete takarékosabb működést követel. Az önkormányzati oldal szerint azonban a döntés egyeztetés nélkül született, és olyan területet érint, ahol a gyors politikai üzenetek helyett alapos szakmai párbeszédre lett volna szükség. A vita tehát nem zárult le a parlamenti szavazással. Éppen ellenkezőleg: most kezdődik igazán az a kérdés, hogyan hat majd mindez a települések mindennapi működésére, a polgármesterek szerepére és az önkormányzati rendszer jövőjére.
