Tegnap délután két autóval, egy klassz nyolc fős társasággal utaztunk haza a Balatonról. Megbeszéltük, Simontornyán ebédelünk. Mi mentünk elől, étterem balra, index, parkolás. Gyula 2-3 autóval mögöttünk. Egyszer csak dudálás....még egyszer, még egyszer... Mire feleszméltünk: a Gyula előtti autó vezetője nem győződött meg arról, hogy a vasúti átjárót el tudja-e hagyni az előtte araszolóktól vagy nem??? Utóbbi történt. Öt fő az autóban, bezáródva a két sorompó között. A lámpa rég piros, a vonat közeledik... és mindenki rémülten áll.
Gyula kiugrott az Audiból, odarohant a síneken veszteglő kocsihoz, kiált neki: Gyere hátra!! ( ő ugyanis azonnal hátratolatott, h helyet adjon a bajban lévőnek)
Tolatás, sorompó letörés, majd másodpercek alatt x+y sebességgel átrobogott előttük a vonat.
Tegnap Kerekgyártó Gyula megmentett egy ötfős családot.
Hát ez az, ami inspirálta az írásom.
Végtelenül büszkék vagyunk rád, Gyula!!! Te voltál a leggyorsabb, aki ezt a katasztrófa helyzetet felmérte és cselekedni is bátor volt, hogy megelőzze! Pedig voltunk egy páran a kereszteződésben.
