Emlékszem jól a kezedre mily sima volt
mily picinyke törékeny selymes és puha
körmeid ápoltan finomra csiszolva
sohasem karmolt és nem sértett meg soha
emlékszem a kezedre mi mindent adott
hogy tudott ölelni át két apró karod
sosem felejtem hálóinged illatát
ahogy csöppnyi kis lánykaként hozzád bújtam
s te átöleltél mindig jól emlékszem még
amikor esténként almába haraptál
hogy harsogott a friss gyümölcs gyöngy fogaid alatt
mindig kértem egy harapást és te mindig adtál
azóta sincs egy gyümölcsnek sem oly finom íze
mint amit akkor rég jó szívvel te adtál nekem
emlékezni fáj de én mégis jól emlékezem
látom magam előtt két picinyke drága kezed
érzem ahogy érintesz ahogy megfogod karom
hallom a hangod is pedig már nincs mit hallanom
mert már elhalt a szó azon az áldott ajakon
emlékezem és tudnod kell sosem feledlek el
elmentél mindörökre egy szomorú hajnalon
hiszen hogyan is tudnám én megtenni azt veled
hogy valaha míg élek téged elfelejtselek
bár keserű könnyek közt születnek sorok neked
fájdalmas szép dalokban megénekeltelek
és teszem ezt addig míg feljönnek a szavak
versekben s lelkemben te mindig benne vagy
hisz` itt belül élsz te mindörökre tovább
mert hogyan is feledhetném el a legjobb
a legszebb a legdrágább édesanyát
Decsi Zsuzsa:érezlek
