Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz.
Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet,
az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj.
Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor
este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés.
Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy,
amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad.
És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban
ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne,
ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél.
És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még
hozzám tartoznak. Ez az otthon.
Wass Albert: Otthon - részlet -
