Drew Barrymore története egyszerre hollywoodi mese és figyelmeztető történet arról, milyen törékeny tud lenni a gyerekkor a reflektorfényben. A világ egy bájos, göndör hajú kislányként ismerte meg, aki néhány pillanat alatt belopta magát a nézők szívébe az E.T. the Extra-Terrestrial című filmben. A vásznon minden varázslatosnak tűnt: egy kedves, természetes gyerek, aki úgy játszik, mintha nem is színészkedne. A kamerák mögött azonban egészen más valóság bontakozott ki.
Drew egy olyan családba született, amely Hollywood történetének egyik legismertebb dinasztiája volt. A Barrymore név generációk óta jelen volt a színpadon és a filmvásznon. A tehetség mellett azonban a család történetéhez régóta hozzátartoztak a függőségek és a kaotikus életutak is. Nagyapja, John Barrymore, legendás színész volt, de hírhedt az alkoholproblémáiról is. A család több tagja is küzdött hasonló gondokkal, és Drew később többször beszélt arról, hogy tudatosan próbálta megszakítani ezt a mintát. Apja alkoholista volt, kiszámíthatatlan és sokszor erőszakos, majd végül eltűnt az életükből.
Édesanyja, Jaid Barrymore – eredeti nevén Makó Ildikó – magyar származású családból származott. A második világháború után Nyugat-Németországban született, egy olyan menekülttáborban, ahol magyar családok éltek, akik a háború és a politikai változások miatt hagyták el az országot. Később az Egyesült Államokba került, és színésznőként próbált karriert építeni. Az igazi áttörés azonban nem neki, hanem a lányának jött el, és Drew sikere sok szempontból az ő új lehetőségét is jelentette Hollywoodban.
Drew gyakorlatilag csecsemőként került a kamera elé. Még egyéves sem volt, amikor egy kutyaeledel-reklámban szerepelt. Beszélni még alig tudott, de a kamera előtt természetesen mozgott, mintha mindig is ott lett volna a helye. Innen gyorsan jöttek a kisebb televíziós szerepek és meghallgatások. Hollywoodban ritka, hogy valaki ennyire korán kezdje a karrierjét, de Drew életében a filmipar már a kezdetektől jelen volt.
Az igazi áttörés hét évesen érkezett el, amikor szerepet kapott az E.T. the Extra-Terrestrial című filmben. A film világsiker lett, és egyik napról a másikra Amerika kedvence lett. A forgatáson különösen szoros kapcsolat alakult ki közte és a rendező, Steven Spielberg között. Drew annyira kötődött hozzá, hogy egyszer megkérdezte tőle, lenne-e az apukája. Spielberg ezt természetesen nem tehette meg, de végül beleegyezett, hogy a keresztapja legyen, és hosszú ideig egyfajta védelmező szerepet töltött be az életében. Ez sokat jelentett egy olyan gyereknek, akinek a saját családi élete instabil volt.
A világhír azonban nem hozta vissza a gyerekkort, sőt inkább még jobban felgyorsította az eseményeket. Drew olyan helyeken fordult meg, ahol a legtöbb gyerek soha. Édesanyja gyakran vitte magával a híres new yorki klubba, a Studio 54-be, amely akkoriban a hírességek és a vég nélküli partik egyik legismertebb helyszíne volt. Ott színészek, zenészek és modellek buliztak hajnalig, miközben az alkohol és a drogok teljesen megszokottnak számítottak. Egy gyerek számára ez a világ teljesen természetellenes lett volna, Drew számára azonban a mindennapok részévé vált.
Nagyon fiatalon találkozott olyan dolgokkal, amelyekkel egy gyereknek nem kellene. Kilenc éves korában már alkoholt ivott. Tíz évesen cigarettázott és kipróbálta a marihuánát. Tizenkét éves korára keményebb drogok is megjelentek az életében. A külvilág eközben egy sikeres gyereksztárt látott, aki magazinok címlapján mosolyog. A valóságban azonban egyre mélyebbre sodródott egy olyan életben, amelyhez még túl fiatal volt. Később úgy fogalmazott, hogy sokszor úgy érezte, mintha nem lennének igazi szülei – nem voltak határok, nem volt valaki, aki megálljt parancsoljon.
Tizenhárom éves korára a helyzet annyira súlyossá vált, hogy végül egy intézetbe került. Ez nem egy luxusrehabilitációs központ volt, hanem egy zárt pszichiátriai intézmény, ahol komoly problémákkal küzdő emberek is éltek. Körülbelül másfél évet töltött ott. Terápia, szigorú szabályok, elszigeteltség és detoxikáció vált a mindennapjai részévé. Ez az időszak rendkívül nehéz volt, de később úgy beszélt róla, mint valamiről, ami végül megmentette az életét. Ott kezdte megérteni, mi történt vele, és ott kezdett lassan új alapokat építeni.
Amikor tizennégy évesen kijött az intézetből, egy sokakat megdöbbentő döntést hozott: jogi emancipációt kért az édesanyjától. Ez azt jelentette, hogy hivatalosan független lett, saját maga dönthetett a pénzéről és az életéről. Egy tizennégy éves lánynak ez hatalmas felelősséget jelentett. Gyakorlatilag egyedül kellett megtanulnia élni, miközben még mindig tinédzser volt.
HirdetésLos Angelesben próbált új életet kezdeni, de a filmipar már nem tekintett rá ugyanúgy, mint korábban. A botrányok után sok stúdió és biztosító kockázatosnak tartotta. A karrier, amely gyerekként villámgyorsan indult, hirtelen megtorpant. Barrymore azonban nem tűnt el. Meghallgatásokra járt, kisebb szerepeket vállalt, és lassan próbálta visszaszerezni a bizalmat.
A fordulópont a kilencvenes évek végén érkezett, amikor szerepet kapott a The Wedding Singer című romantikus vígjátékban Adam Sandler oldalán. A közönség újra megszerette, de most már nem gyerekként, hanem egy karizmatikus, őszinte és humoros nőként.
Drew azonban nem akart csak színésznő lenni. A filmkészítés másik oldala is érdekelte, ezért fiatal felnőttként társalapítója lett a Flower Films produkciós cégnek. Ez nagy lépés volt egy ilyen fiatal nő számára Hollywoodban. A cég több sikeres film mögött állt, például a Charlie’s Angels vagy a 50 First Dates esetében. Ezekben Barrymore nemcsak szerepelt, hanem producerként is részt vett a munkában, így már nemcsak a kamera előtt volt jelen, hanem a döntésekben is.
Már nagyon fiatalon megpróbálta feldolgozni a múltját is. Tizenöt évesen jelent meg az önéletrajzi könyve, a Little Girl Lost, amelyben őszintén beszélt a gyerekkoráról, a függőségről és az intézeti évekről. Ritka volt, hogy valaki ilyen nyíltan beszéljen Hollywood árnyoldaláról.
Ahogy teltek az évek, Barrymore élete fokozatosan stabilabb lett. Színésznőként, producerként és vállalkozóként is sikeres lett, később pedig saját talk-show-t indított The Drew Barrymore Show címmel. A műsorban gyakran beszél őszintén az életről, a hibákról, a gyógyulásról és az újrakezdésről. Két lánya született, és többször elmondta, hogy számára az a legfontosabb, hogy nekik olyan gyerekkort adjon, amilyen neki nem adatott meg.
Drew Barrymore története azért különleges, mert sok gyereksztár története tragédiába torkollik. Az övé végül más irányt vett. Nem azért, mert könnyű volt, hanem mert egy ponton eldöntötte, hogy nem akar ugyanabba a mintába belesodródni, amely a családjában generációk óta jelen volt. Megtanulta azt, amit gyerekként senki sem tanított meg neki: hogyan legyen saját maga számára az a biztonság, amelyet korábban hiába keresett. És talán ez a legnagyobb dolog, amit elért.
