Egy magyar család kiköltözik az USA-ba, és a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő így szól az anyukához:
Óvónő: Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.Anya: Miért, miből látszott?Óvónő: Égő csigát rajzolt.Anya: Égő csigát? De hát ez igen egyszerű! A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: „Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki.” Talán volt más is?Óvónő: Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat.Anya: Hm… Ja, igen! Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát? „Csip, csip, csóka, vak varjúcska.”Óvónő: Na, jó… De a csonka tehén mégiscsak durva.Anya: Csonka tehén? Hm… Ó, persze! Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: „Boci, boci tarka, se füle, se farka.”
Óvónő: Rendben, rendben… de akkor miért rajzolta le azt a kígyót, aminek levágott a farka?Anya: Ó, hát ez semmi baj! Csak a mondókát rajzolta le: „Kígyó, kígyó, marcona, vágd le, vágd le a farkadat!”
Óvónő: És a széttépett békát?Anya: Az sem kegyetlenség! Nálunk ez egy aranyos kis mondóka: „Béka, béka brekeke, ugorj a tó közepébe, ha nem ugrasz, széttépnek, ha ugrasz, megégetnek.”
Óvónő: De miért csapkodott az asztalnál, kiabálva, hogy „hess, hess”?Anya: Ja, az is egy magyar klasszikus! „Hess, légy, hess, ne ülj rám, mert összetöröm a szárnyad!”
Óvónő: Akkor a levágott lábú gólya rajza? Az is mondóka?Anya: Persze! „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja.”
Óvónő: …és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?Anya: Dehogynem! Ott van például: „Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink…”(Pillanatnyi csend, majd az anya elsápad.)Anya: …Basszus! 😅😂
- ...és mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?- Dehogynem. Ott van például a Süss fel nap, fényes nap, ..kertek alatt a ludaink... Basszus!
