A legjobb barátnőm a nővéremnek nevezett – aztán kiderült, hogy egy éve az exemmel jár!”
Mindig azt hittem, hogy az életem legbiztosabb pontja a barátságom Rékával. Egyetemen ismerkedtünk meg, és onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk. Olyan volt, mintha a nővérem lenne: közös titkok, álmok, tervek – mindenben ott volt nekem. Amikor Bencével, a párommal majdnem két évig tartó kapcsolatban éltem, Réka volt a legnagyobb támaszom. Ő vigasztalt, amikor összevesztünk, és ő tartotta bennem a lelket, amikor végül szakítottunk.
A szakítás után minden nap éreztem, mennyire fontos, hogy mellettem áll. Mindig azt mondta: „Anna, erős vagy, többet érdemelsz, ne feledd, hogy mindig itt leszek neked.” Hittem neki. Hittem abban, hogy van valaki, akire feltétel nélkül számíthatok.
Aztán egy hétköznapi pillanatban, pár nappal a születésnapom előtt minden összedőlt. Teljesen véletlenül ránéztem Bence közösségi oldalára, és ott volt egy fotó. Ő és Réka, egymás mellett ülve egy kávézóban, mosolyogva, ölelkezve. A kép alá pedig ez volt írva: „Boldog 1 éves évfordulót, szerelmem!”
Megdermedtem. Mintha kihúzták volna a talajt a lábam alól. Egy év… Egy teljes év, amíg mellettem állt, vigasztalt, biztatta a lelkemet, miközben titokban a hátam mögött a legnagyobb árulást követte el.
Amikor szembesítettem, először hebegve próbálta letagadni, majd végül bevallotta: valóban együtt van Bencével már egy éve. Azt mondta, nem tudta, hogyan mondja el nekem, és soha nem akart megbántani. De mit ér egy ilyen vallomás egy évnyi hazugság után? Az a barátság, amit életem legfontosabb kötelékének hittem, egyik pillanatról a másikra semmivé vált.
Hiába kért bocsánatot, bennem valami végleg összetört. A közös éveink, a titkok, a nevetések – mind hirtelen csak egy kegyetlen színjátéknak tűntek. Rájöttem, hogy el kell engednem mindkettőjüket, mert mérgezőek az életemben. Nehéz döntés volt, de muszáj volt távolságot tartanom Rékától és Bencétől is.
A következő hetekben egyedül maradtam, és úgy éreztem, mintha a világom összeomlott volna. Az a két ember, akit a legközelebb engedtem magamhoz, egyszerre árult el. Ez nemcsak a szívemet törte össze, hanem azt is, hogy képes vagyok-e valaha újra megbízni valakiben.
Aztán lassan rájöttem: az árulás nem rólam szól, hanem arról, aki elköveti. Én nem lettem kevesebb attól, amit tettek velem. Ők mutatták meg, kik is valójában. Én pedig elhatároztam, hogy nem engedem, hogy ez határozza meg az életem. Megtanultam, hogy a legnagyobb erő bennem van – és ez az, ami végül talpra állít.
