🔔 Gulyás István, az erdő magányos őrzője egy este valami szokatlanra lett figyelmes: a háza előtt egy éhes, lesoványodott nőstényfarkas állt, némán, de reménnyel a szemében… 🐺

Egy nőstényfarkas állt a kerítés túloldalán. Sovány volt, bordái szinte átszúrták a bundáját, szeme sárgán villant, de nem volt benne agresszió – inkább valami különös béke és fáradt remény.

– A mindenit… – suttogta István. – Te hogy kerültél ide?

A farkas nem mozdult. Csak nézte őt, némán, mint aki tudja, mit akar – és hogy kihez jött.

István behúzta az ajtót, odaballagott a konyhába, és a mélyhűtőhöz lépett. Előhalászott egy zacskó fagyasztott csirkefarhátat, majd visszasétált a tornácra. Átdobta a csontokat a kerítés fölött. A farkas várt. Aztán óvatosan előrelépett, megszagolta a húst, és lassan, de mohón elkezdett enni.

– Nem hiszem el – motyogta István. – Egy farkas a faluban… és nem támad, csak kér.

A nőstény, miután evett, visszanézett az erdészre, aztán hangtalanul visszasétált az erdőbe.

Másnap a faluban már pletykálták is:– Láttad, Marika, mit mondott a Gyula bácsi? Farkas járt az utcán! – csacsogta a postás.

– Igen? Hát én bezárnám a gyerekeimet! – vágta rá egy másik asszony. – Nem hiányzik nekünk, hogy valakit széttépjen!

István csak legyintett.

– Aki éhes, az nem veszélyes. Én etettem meg. És nem bántott senkit.

A falubeliek megrökönyödtek.

– Te etetted?! Megőrültél?

– Éhes volt. Az éhség képes elűzni a természetes félelmet. De a jóllakott állat nem támad – felelte higgadtan.

Ezután minden este kilátogatott a háza elé, és lerakott egy adag húst vagy maradékot. A farkas néha jött, néha nem. De amikor megjelent, mindig csendben volt, mindig nyugodtan, mindig hálásan. Egy alkalommal még az is megtörtént, hogy a nőstény a hóban lefeküdt a kerítés mellett, evés után – mintha pihenni akarna, mintha otthon lenne.

Egy este, amikor István kint üldögélt a tornácon, a farkas közelebb jött, mint valaha. Már nem maradt a kerítésen kívül. Belépett az udvarra.

Bodri morrant egyet, de nem ugatott. A két állat szemkontaktust tartott, aztán a kutya lefeküdt.

– Hát ez meg mi volt? – csóválta a fejét István. – Még a kutyám is elfogad téged?

A farkas leült. Nem kért több ételt, csak nézett. Egy hosszú percig tartott a pillanat, aztán sarkon fordult, és eltűnt.

És másnap nem jött. Sem másnap. Sem azután.

– Elment… – mondta halkan István, miközben a kályhát táplálta. – Talán csak átutazó voltál.

Két hónap telt el.

Március közepe volt, a hófoltok csak elszórtan mutatkoztak az erdő alján, a fák között szűrődött be a tavasz illata. A falu lassan újraéledt – de Gulyás Istvánnál minden este ugyanaz a csend honolt. Esténként még mindig kivitte a ház elé az ételt, egy darab kenyeret, húsfélét, vagy amit épp tudott adni. De a nőstényfarkas nem jött vissza.

– Te buta vénember… – dünnyögte magának. – Már azt is elhitted, hogy barátságot lehet kötni egy vadállattal.

Aztán egy este, éppen amikor kikapcsolta a rádiót és ki akart menni fáért, megdermedt.

Ott volt megint az a halk, reszelős morgás – mint amikor valaki nem fenyeget, csak jelez.

István felkapta a zseblámpát, kilépett a tornácra, és végigvilágította az udvart.

– Azta… – suttogta.

A nőstényfarkas ott állt a kerítés előtt, akárcsak az első alkalommal.

De nem volt egyedül.

Mellette két apró, pelyhes, remegő farkaskölyök álldogált. Ugyanolyan sárga szemekkel, mint az anyjuké. Csak kisebb testtel, kíváncsi, feszült tekintettel.

– Te jó ég… – mondta István, és letérdelt.

A nőstény egy lépést tett előre, majd megállt. A kölykök is. Nem jöttek közelebb. Csak figyelték őt.

A férfi bement, elővette a húsos edényt, amit már napok óta nem használt, és óvatosan a kerítés közelébe tette. Ezúttal nem dobta át, csak letette a földre, majd hátralépett.

A nőstény közelebb ment, megszagolta, majd enni kezdett. A kölykök előbb haboztak, majd ők is odaléptek, és csatlakoztak.

Istvánnak könny szökött a szemébe.

– Hát ezért nem jöttél… – mondta halkan. – Vártál. Vártad, hogy nagyobbak legyenek. Vagy hogy biztonságos legyen idehozni őket?

A farkas felnézett rá. Egy hosszú pillanatra összekapcsolódott a tekintetük. Aztán a nőstény nyugodtan elfordította a fejét, és folytatta az evést.

A látogatás nem tartott sokáig. Tíz perccel később mindhárman eltűntek az erdő sötétjében. Olyan hangtalanul, mintha sosem lettek volna ott.

Másnap a faluban megint felzúdulás volt.

– Gulyás bácsi! Azt mondják, már nem egy farkas jár a házához, hanem három?! – kiabált rá az egyik asszony a piacon.

– Igen – bólintott. – És?

– Hát ez veszélyes! Mi van, ha megtámadnak valakit?

– Nem fognak. Aki enni kap, az nem támad. És nem is jön vissza, ha nem bízik.

– És ha mégis?

István megvonta a vállát.

– Akkor majd én vállalom. De jobb a békés farkas, mint az éhező.

Napokkal később a farkas és a két kölyök újra megjelentek. A látogatások rendszeressé váltak – nem minden este, de hetente néhányszor. Soha nem jöttek közelebb, mint a kerítés. Soha nem bántották Bodrit, aki már nem is reagált rájuk. István egyre inkább úgy érezte, valami különleges dolog részese lett.

Egy este, amikor a hold hatalmas, sárgán tündöklő korongként lebegett a fák felett, a nőstény megállt az udvar közepén. Nem evett. Nem hívta a kölyköket sem. Csak állt, és nézett.

István kilépett, megállt.

– Mi van? Ma nem eszünk?

A farkas felnézett rá. Egy pillanatig nem mozdult. Aztán lassan odament az edényhez, megszagolta, de nem evett. Csak ott állt, és… mintha várt volna.

És akkor István megértette. A farkas nem csak enni jött.

Valamit hozott is.

A harmadik, befejező részt hamarosan küldöm. Ebben derül ki, mi történt a farkascsaláddal, és hogyan zárul a különös kapcsolatuk az erdésszel.Írd be, ha kéred: „Jöhet a befejezés”.

A farkas nézte Istvánt. A kölykök is ott álltak, most már nagyobbak voltak, izmosabbak, de még mindig tiszteletteljes távolságból figyelték az erdészt. A nőstény egyetlen morgással hívta őket maga mellé.

István lépett egyet előre.

– Valamit el akarsz mondani? Vagy… megmutatni?

A nőstény nem mozdult, de nem is hátrált. A tekintete nem volt se félelemmel, se éhséggel teli. Inkább... békével.

– Lehet, hogy utoljára vagy itt – mondta István halkan, szinte csak magának. – Megmutattad a kicsiket, megosztottad a történeted… és most készültök menni. Ugye?

A farkas ekkor tett egy lépést – nem az étel felé, hanem István felé.

Egy pillanatra minden megállt.

Bodri a tornácon ült, figyelte a jelenetet, de nem moccant. Mintha tudta volna: ez most valami szent dolog. Az erdő és az ember ritka találkozása.

A nőstény odalépett Istvánhoz, alig egy méterre tőle. A szeme csillogott a holdfényben. Aztán… meghajtotta a fejét.

István szívét összeszorította valami nehéz, meleg érzés. Nem nyúlt az állathoz, nem mozdult – csak hagyta, hogy a pillanat magától létezzen. Egy különös köszönet, egy farkas szívéből. Mintha azt mondta volna:

„Köszönöm.”

Ekkor a nőstény visszalépett a kölykökhöz, halkan morgott egyet, mire azok elindultak az erdő felé. Ő még egyszer hátranézett. Aztán követte őket.

Eltűntek a fák között. És soha többé nem tértek vissza.

A falu megnyugodott. Nem hallottak többé farkasról. A gyerekek újra szabadon játszhattak az udvarokon, a hírek már csak az időjárásról és a lekvárfőzésről szóltak.

István azonban minden este kiment a tornácra. Nem élelemmel. Csak egy teával a kezében, és gondolatokkal a fejében.

Egy este Bodri felnézett rá, mintha azt kérdezné: „Ma sem jönnek?”

István csak mosolygott.

– Nem. Most már otthon vannak. És ez így van jól.

A történetet csak keveseknek mesélte el. A legtöbben nem is hitték el. De akik ismerték Istvánt, tudták: ő nem szokott mesélni. Csak az igazat.

És akik ott voltak, azon a tavaszi napon, amikor három szempár nézett ki a fák közül az utolsó alkalommal, azok sosem felejtették el.

A nőstényfarkas ételért jött, mert éhezett. De amit kapott, az több volt, mint étel. Az bizalom volt. Megértés. És talán… egy pillanatra, egyetlen rövid időre, otthon is.