Van az Állatkertben egy történet, amelyet nem lehet egyetlen látogatással megérteni. Ehhez évek, sőt évtizedek kellenek. Egy gyerek, aki valaha szülői kézen fogva állt az emberszabásúak házánál, ma talán már a saját gyerekének mutatja ugyanazokat az arcokat: Lieselét és Golóét, a budapesti gorillacsapat két legendás tagjáét.
A Fővárosi Állat- és Növénykert gorillatörténete 1989-ben kezdődött. Ekkor érkezett Budapestre Liesel, a Frankfurtban született nőstény, majd néhány nappal később Golo, a Zürichből érkező fiatal hím. Ma már mindketten idős állatok: Liesel 1977. április 15-én született, Golo pedig 1980. szeptember 27-én. Egy gorilla életében ez különösen nagy kor, hiszen vadon körülbelül 30 évig élnek, állatkerti körülmények között viszont akár az 50 évet is megérhetik.
Liesel neve ma már szinte fogalom a budapesti állatkerti közönség körében. Ő a csapat matrónája: idős, tapasztalt, tekintélyes nőstény, akinek jelenléte csendes súlyt ad a gorillacsapat mindennapjainak. Az állatkerti alapítvány jellemzése szerint három gyermekét — Dangót, Gorkát és Ebobót — szigorúan, de féltő gonddal nevelte fel. A leírásból egy igazi karakter rajzolódik ki: édesszájú, olykor hirtelen haragú, de hamar megbékélő, többnyire jókedvű, csendes „gorilla hölgy”.
Mellette Golo a nyugalom és az erő különös keveréke. Körülbelül 180 kilós ezüsthátú vezérhím, akit békés, türelmes családfőként írnak le. Nemcsak tekintélyt tart, hanem játszik is a kölykeivel, és ha kell, határozottan rendezi a nőstények közötti kisebb civódásokat. Ettől válik igazán emberközelivé a története: nem pusztán egy hatalmas, lenyűgöző állatról van szó, hanem egy apáról, aki a maga gorillamódján gondoskodik a családjáról.
Liesel és Golo közös története a következő nemzedékekben folytatódott. Három utódjuk született Budapesten: Dango 1992-ben, Gorka 1996-ban, Ebobo pedig 2000-ben. Mindhárman kinőttek a budapesti csapatból, és más állatkertekben folytatták életüket. Gorka Madridba került, Ebobo Barcelonában lett ezüsthátú vezérhím, Dango pedig Sanghajba költözött. Ez a szétszóródás nem szomorú mellékszál, hanem a tenyészprogramok természetes része: a fiatal gorillák más csapatokban kapnak szerepet, így viszik tovább a budapesti vérvonalat.
HirdetésGolo apasága azonban nem ért véget Liesel utódaival. N’Yaoundával is két kölyke született: Bongo és Indigo. Bongo ma már szintén másik állatkert lakója, Indigo viszont továbbra is Budapesten él. Ő 2017. december 23-án született, és az ötödik budapesti születésű gorilla lett. A Budapesti Állatkert 2024 decemberében külön is köszöntötte hetedik születésnapján: a gondozók gyümölcsökből és zöldségekből álló ünnepi tálat készítettek neki „Indi 7” felirattal.
A történet egyik legmeghatóbb része Liesel időskora. Az idős gorillánál ízületi problémák jelentkeztek, különösen a bal lábát használta nehezebben. 2023-ban azonban a Budapesti Állatkertben különleges, világviszonylatban is figyelemre méltó beavatkozást hajtottak végre rajta: őssejtterápiával kezelték az ízületi gyulladását. A kezelésben az állatkert, a Sheffieldi Egyetem és a Stem CellX szakemberei működtek együtt. A hírek szerint Liesel állapota javult, ami nemcsak neki jelenthetett könnyebbséget, hanem a vadállatok gyógyításában is fontos tapasztalatot adott.
Liesel és Golo története azért különleges, mert egyszerre személyes és természetvédelmi jelentőségű. A látogatók számára ők régi ismerősök, akikhez emlékek kötődnek: egy gyerekkori látogatás, egy születésnapi kirándulás, egy csendes pillanat az üveg előtt. A faj szempontjából viszont sokkal többet jelentenek ennél. A nyugati síkvidéki gorilla kritikusan veszélyeztetett, ezért az állatkerti szaporítás és a nemzetközi tenyészprogramok fontos szerepet játszanak a faj fennmaradásának támogatásában.
A budapesti gorillacsapat tehát nemcsak látványosság. Élő családtörténet. Lieselben ott van a múlt: az 1989-es kezdet, az első kölykök, a szigorú anyai gondoskodás. Golóban ott van az erő és a nyugalom, egy ezüsthátú hosszú uralkodásának méltósága. Indigóban pedig ott van a folytatás: a játékosság, a jövő, az a remény, hogy a következő generációk is megismerhetik ezeket a különleges állatokat.
És talán éppen ez Liesel és Golo igazi öröksége. Nem csupán az, hogy utódokat neveltek fel, hanem az, hogy több mint három évtizede tanítják a budapestieket valamire: arra, hogy egy állatkerti állat nem „csak egy állat”. Hanem személyiség, családtag, történet — és egy veszélyeztetett világ nagykövete.
