MINDEN EGYETEMET VÉGZETT MAGYAR NŐ NEKI KÖSZÖNHETI A DIPLOMÁJÁT. (2. oldal)

Bár azt hihette, hogy diplomája megszerzésével harca lezárult, tévedett. Hol egy országgyűlési képviselő, hol egy egyetemi tanár intézett kirohanást a tudományos pályát megcélzó nők ellen, Hugonnai válaszul megírta A nőmozgalom Magyarországon című tanulmányát, amelyben részletes ellenérveket hoz fel a nőemancipáció ellenfeleivel szemben. Cikkeket írt a nők és gyermekek egészségvédelméről, a női munkáról, és részt vett leánygimnáziumok szervezésében is. Kiállásáért továbbra is rengeteg megaláztatást kellett elviselnie. Egészen a világháborúig kellett várni, hogy megtörjön az ellenállás, hiszen a sebesültek ellátásában mindenkire szükség volt.

 

Ezért Hugonnai Vilma 1914-ben, 67 évesen elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot, és felhívást intézett a pályatársnőihez, hogy kövessék példáját. Összesen 84 orvosnő csatlakozott, szinte mindenki, aki addig Magyarországon diplomát szerzett. Ezután Hugonnai ápolónők és női orvosok bevonásával betegmegfigyelő állomásokat hozott létre több városban, amiért katonai kitüntetésben is részesült. Amire elérte célját, hogy az orvosnőket elfogadja a társadalom, már újra egyedül volt. Előbb kamaszkorú lánya halt meg súlyos betegségben, majd 1914-ben a férjét is elveszítette. 

Hivatásának gyakorlásáért vívott harcával már életében jelképpé vált. Krúdy Gyula 1918-ban így jellemezte egy nőalakját: „szegény tanulni szeretett volna, mint Hugonnai Vilma, ki példaképe volt minden fiatal leánynak.” Mégis, a tanulni vágyó lányok példaképének élete végén azzal kellett szembesülnie, hogy az egyetemi keretszámokat szabályozó numerus clausus törvényben a zsidók és más kisebbségek mellett a nők továbbtanulását is jelentősen korlátozzák. Amikor az első magyar orvosnő 1922-ben meghalt, az orvosi szaklapok – amelyek pedig minden ismert pályatársuk halálhírét közölték – egyetlen nekrológgal sem emlékeztek meg róla.