A házi készítésű lekvárnál nincs finomabb. A régi öregektől ilyen téren is van mit tanulni, mint ahogy a kitartásról is. Hiszen mindegy volt, hogy éppen 12 vagy 24 órás műszakból jöttek haza akkor sem voltak fáradtak lekvárt főzni. Persze azért a gyümölcs se repült hozzá a szájukba

A házi készítésű lekvárnál nincs finomabb. A régi öregektől ilyen téren is van mit tanulni, mint ahogy a kitartásról is. Hiszen mindegy volt, hogy éppen 12 vagy 24 órás műszakból jöttek haza akkor sem voltak fáradtak lekvárt főzni. Persze azért a gyümölcs se repült hozzá a szájukba. A gyümölcs, amit maguk termesztettek és dolgoztak fel majd készítették el a legnagyobb szeretettel. Persze nem mondom, hogy egy tömblakásban nem lehet ugyanazt megcsinálni, de nem ugyanabból, mert a bolti gyümölcsből soha nem lesz ugyanolyan finom lekvár, mint a házi csoda, ami azért fűszerezve van szeretettel is :) Abban az időben még nem voltak kifogások, hogy nincs időm rá, mert tényleg arra van időm, amire szeretném, hogy legyen. A mostani világban érdekes módon az okos telefonra és a számítógépre van időnk ugye... Én sokszor készítettem lekvárt a dédiékkel, nagyiékkal és az első mozzanatától az utolsóig élveztem az egészet... Pláne amikor sütiket készítettünk belőle és sok - sok családi receptet tanulhattam meg, amiket a mai napig hűen őrzök és én is úgy készítem a generációs szeretetről mesélő süticsodákat... Nektek még vannak ilyen receptek a tarsolyotokban? Nyomjatok egy lájkot, ha igen! :)