A mangalica ízletes húsának már a gondolatától is összefut a nyál a szánkban. Az első évben a csürhében legeltek kint a mezőn és csak esténként kaptak abrakot

A mangalica ízletes húsának már a gondolatától is összefut a nyál a szánkban. Az első évben a csürhében legeltek kint a mezőn és csak esténként kaptak abrakot. Az igazi jó fajta mangalicát a második évtől befogva tartottuk és kukoricán meg gyomnövényen hizlaltuk. Na persze az első évnek megvolt az a pikantériája is, hogy nem abban a tempóban tudtuk hazahajtani, ahogy mi szerettük volna, hanem úgy mangalica módra komótosan! :) Ilyenkor nagy segítség volt pár szem kukorica elszórva és a maradék csörgetése, amiért szépen elindultak a hang után! :) Vannak még ilyen emlékeitek?