A mese, amit nem lehet megunni. A mese, amiből nem lehet kinőni, a mese amiből nem lehet felnőni és nem is kell. Nem szégyen az ha negyvenévesen leülsz és örömmel nézed akár egyedül is. Na és ha visszavisz a gyerekkorodba mi bajod lehet. Maximum hajlandó leszel a végtelenül könnyed, szabad még nincs elvárás rám rakva gyermek emlékeiből létezni akár egy percre is. A legédesebb szabadság egy egész percére. Irma néni, Károly bácsi, Frakk, Lukrécia és Szerénke.... egyszerűen felejthetetlenek. Mindig jókat nevettem rajtuk és ma is így teszek. Ez még igazi mese volt és mi hálásak lehetünk, hogy ilyen meséken nőttünk fel. Talán hozzájárult, hogy azok legyünk, akivé váltunk. Örökké fiatal is maradhatsz, mert élhet örökké a gyermek a szívedben. Ez az, amit senki nem vehet el tőled. Te még leülsz néha napján mesét nézni akárhányadik xeden is vagy túl? Még bevállalod? Felvállalod a benned élő kisgyerek kíváncsian boldog természetét?
