Abban az időben amikor még pontban déli 12 órára az asszonyok ilyen hátizsákban vitték az uruknak a két fogásos ebédet vagy éppen a piacra a megtermelt dolgokat. Amikor még nem volt gond ki hány kiló, mert simán megtettek a jó kis szalonnás pálinkás nagy karéj fehér kenyeres reggeli után lazán tízen kilométereket.

Abban az időben amikor még pontban déli 12 órára az asszonyok ilyen hátizsákban vitték az uruknak a két fogásos ebédet vagy éppen a piacra a megtermelt dolgokat. Amikor még nem volt gond ki hány kiló, mert simán megtettek a jó kis szalonnás pálinkás nagy karéj fehér kenyeres reggeli után lazán tízen kilométereket. Egyenes gerinccel és derékkal jártak mert a súly kiegyenesítette a hátukat. Nem volt ám ilyen délidőben, hogy futárszolgálat. Illetve az asszony útnak eredt és vitte az ebédet tisztelettel és szeretettel az urának. Nem volt divat ez a beülünk menüt enni valahová és akkor még erre kereslet sem volt igazán és nyugdíj sem és önfenntartó életet folytattak. Mégis ők azok a generáció, akik túléltek háborút, éhínséget és vagy 90 éveket éltek... Van mit tanulnunk tőlük!