Amikor még jókedv az élet része volt, a kemény és számunkra régen vagy egyáltalán nem ismert nagyon kemény élet része volt.

Amikor még jókedv az élet része volt, a kemény és számunkra régen vagy egyáltalán nem ismert nagyon kemény élet része volt. Amikor még tróglin szállították a lovas kocsira a zsákos búzát, korpát, lisztet. Amikor még egy asszony is ennyire erős volt fizikailag és közben a szívéből a mosoly sugárzott, mert hálás volt az életért magáért. A régi öregek még vidámak voltak minden nehézség ellenére. Hogy miért is? Mert akkor még nem voltunk eltechnikásodva. Akkor még a családok együtt vacsoráznak a nehéz munkanapok után és megtisztelték egymást egymás jelenlétével. Ők még valóban jelen voltak és nem telefont nyomkodtak közben, nem fotózgatták, hogy mit esznek, mit isznak stb. Azokban az időkben még egymással beszélgettek, a szomszédokkal és ez mindennel felért egy jó kis beszélgetés... Ti még emlékeztek ezekre az időkre? Nyomjatok egy lájkot, ha igen!