2017
ápr
25
Amikor még nem jelentett gondot kifizetni a bőséges magyar koszt árát. Akkor még adalékanyagmentes és jó adag ételt kaptunk a pénzünkért. Nem volt külön feltüntetve az akkori ABC - ben, hogy a kolbász adalékanyagmentes. Igazából mikor ezt nemrég felfedeztem majd leszakadt az állam. Állok a húspultnál xy boltban mindegy melyik, mert mind egy kutya és egy szem fajta kolbászra rá van írva, kiemelve, hogy az adalékanyagmentes. Aztán elgondolkoztam, hogy ja hát akkor milyen trutyit ehetünk mi valójában? Hogy mitől hízik a jónép, mikor azt és annyit eszik, amit 40 éve mondjuk. Vagy csak azt hiszi, hogy azt a mennyiség stimmelhet, de a moslék mindig is hizlalt. A hetvenes - nyolcvanas években sem éltünk luxusban, de megtehettük, hogy gyakrabban eljárjunk étterembe a családdal. Ma már a minimálbér korszaka nem jogosít fel, hogy éttermezzünk, már nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne főzzünk ebédet a családnak. Mert ha egy átlag négy fős családot nézünk ott már a menüs étkezés sem kivitelezhető. Én még a helyi étterembe jártam gyerekként menüt enni és volt A, B, C de még akadt D menü is, amiből kedvemre válogathattam. Pedig nem voltunk gazdagok. Dolgozni akkor is kellett és most is. Akkor is megszakadtunk, de volt gyümölcse. Voltak vállalati üdülők, minden évben nyáron így Balatonon nyaralhattunk kettő egész hetet. Remek volt. Ha menüt ettünk a helyi étterembe a levest nem kis csészében hozták ki, hanem az egész levestálat tették elém még ha egyedül mentem is. Nem kezeltek bugyuta gyerekként, annyit ettem és annyiszor szedtem ahányszor csak kedvem szottyant. A második is nagy adag volt a felét mindig hazavittem minimum vagy a leves után már neki se álltam. Na és mindig volt desszert. Hozzá járt a menühöz. Ekként működött a savanyúság is, ha éppen az főfogás megkívánta a savanyút is. Nem tudom, hol és mikor romlott ez az egész el? De mi már isszuk a levét. Megtanul az ember alkalmazkodni igaz? Az esőhöz, a hóhoz, a forrósághoz is... Így tanulunk meg alárendelt szerepben hozzászokni a minőségtelen ételhez is... Mert ugye eszi, nem eszi nem kap mást... Ennyire futja
