Amikor még többet ért a forint és hiába szűnt meg a fillér, mert az életérzés most is megmaradt... hisz fillérekért dolgozunk. Én egyébként szerettem ezeket a pénzérméket. A két forintost például kimondottan szépnek találtam és az sem volt utolsó, hogy pont annyiba került egy buszjegy és az egész várost bebuszozhattam érte.

Amikor még többet ért a forint és hiába szűnt meg a fillér, mert az életérzés most is megmaradt... hisz fillérekért dolgozunk. Én egyébként szerettem ezeket a pénzérméket. A két forintost például kimondottan szépnek találtam és az sem volt utolsó, hogy pont annyiba került egy buszjegy és az egész várost bebuszozhattam érte. Imádtam buszozni és újra meg újra ugyanazokat a tájakat nézni valamiféle megnyugtató rend és béke volt ebben a képben. De két forinttal azért telefonálni is lehetett. Erre a mondatra még emlékeztek? " Ha nincsen egy kettesed, ne hívjál, ne telefonálj!" Nyomj egy lájkot, ha még emlékszel ezekre a pénzérmékre! :)