Annak idején én mindig kaptam még az eredeti rendes tükrös szívet a nagypapámtól, nem volt úgy búcsú, hogy ne vett volna nekem egyet. Sokféleképpen ki lehet fejezni a szeretetet, de az emlékek nem vesznek el. Könnycsalogató szívek ezek, később persze mikor már egy fiútól kaptam megint csak másként hatott, mint a szerelem záloga, de így vagy úgy a figyelmesség a lényeg és a csodás emlékek. Aztán persze műanyag lett a tükör helyett, hogy nehogy megvágjuk magunkat. Nem is tudom Ti bántátok, ha megkarcoltátok az ujjatokat? Nem az volt a lényeg, hogy milyen csodás vásárfiával tértünk haza a búcsúból? A másik nagy kedvencem a krumplicukor volt. Akkoriban csak vásárokban lehetett kapni nagy tömbökben. Igazából most már tudjuk, hogy milyen káros volt az is, mert fő a fogszuvasodás, de imádtuk, mint ahogy a valódi tükör szívecskét is, mert egy letűnt kor szép emlékeit hordozzák, a fiatalságunkat és tudjátok fiatalság bolondság: D vagy inkább boldogság. Aki kapott ilyen szívecskét nyomjon egy lájkot! :D
