A Balatonhoz nem luxusnyaralásra mentünk, hanem Trabanttal vagy Zsigulival, fél napos úttal, telepakolt csomagtartóval, és mégis úgy éreztük, hogy a világ legnagyobb kalandja vár ránk. A lángos olajszag, a balatoni hekk, a kempingágy nyikorgása… ezek adták a nyarat. 🌊🐟
A divat egyszerre volt egyszerű és szabad: miniszoknya, trapéznadrág, színes ingek, virágminták – ha kellett, varrtuk magunknak, mert nem volt minden boltban kapható. Az utcán sétálva mindenki ismerte egymást, és ha valakinek fagyija volt, a másik biztosan kapott egy harapást belőle. 🍦
A hetvenes évek zenéje pedig örök: Illés, Omega, LGT – a kockás pléden ülve hallgattuk a magnóból, és közben azt hittük, hogy miénk a világ. Aki szerencsés volt, hozott be Nyugatról egy bakelitet vagy farmernadrágot, és akkor ő lett a társaság sztárja. 🎶👖
Nem volt internet, telefon is csak a szomszédnál, de mégis mindent megbeszéltünk – a kocsmaasztalnál, a lépcsőházban, vagy a strandon. Többet nevettünk, kevesebbet rohantunk, és valahogy jobban értékeltük az apró örömöket.
Ezért volt jó a hetvenes évek: mert egyszerű volt, de őszinte.
