Kinek milyen emlék jut eszébe a képről? Netán egy kávéfőzőről mesél a kép, amelyik sok kiszolgált év után egyszercsak bemondta az unalmast és felküldte a plafonra a kávét és az úgy terült ott szét, hogy egyből festeni kellett?

Kinek milyen emlék jut eszébe a képről? Netán egy kávéfőzőről mesél a kép, amelyik sok kiszolgált év után egyszercsak bemondta az unalmast és felküldte a plafonra a kávét és az úgy terült ott szét, hogy egyből festeni kellett? Vagy a verhetetlen, elnyűhetetlen és törhetetlen éthordó, ahol minden lépésnél arra kellett figyelni, hogy nehogy kilötyögtessem a jó nagy adag menüs ebédet? Mert az tényleg nagy és emberes adag volt, mégsem volt ilyen kövérkés a magyar. Tán adalékanyagok helyett természetesebb anyagok adódtak hozzá vagy többet mozogtunk, vagy csak öregszünk és pocakosodunk, de így legalább vannak szép kis emlékeink. Mondjuk a tejeskannáról, amiben a forró frissen fejt tejjel csúszkáltam hazafelé a jeges téli úton és hiába lépkedtem mint egy gazella, akkor is kiborult, én meg szinte a jégről is felittam volna, helyette szégyenkezve hazakullogtam, ahol egy tockos vár ügyetlenségemért meg persze elmaradt a finom kakaó vacsira, de azért egy jó kis forró teát kaptam bundás kenyérrel. Nektek milyen emlékeitek vannak, ha a képre néztek?