Kinek volt ilyen?Emlékszel?
A szocializmusban nem volt konyha enélkül a piros konyhai sarokpad nélkül. Én nagyon szerettem. Egész kiskoromban még el is fértem benne, de amúgy minden felesleges dologgal pakoltuk teli. Elnyűhetetlen volt én imádtam. A barátaimmal ültünk mint a verebek és úgy várta mindenki a friss madártej adagját. Jó sokan elfértünk rajta :) Nyomj egy lájkot, ha emlékszel! :)
Ez a család nem költött drága sarokülőre, a dolgos apuka mégis káprázatossá varázsolta a konyhát!
A nagy családi ebédek nagyon hangulatosak, de ahhoz, hogy mindenki kényelmesen elférjen az asztalnál, hely kell. Nem biztos, hogy annyi széket tudunk az asztal köré tenni, hogy mindenki elférjen. Ha a konyhánk nem túl nagy, akkor a legjobb, ha egy sarokülőt vásárolunk. Ez azonban nem olcsó, ráadásul a méretei sem biztos, hogy megfelelőek. Ennek a családnak nem egy egyszerű sarokülőre volt szüksége, mivel nagyobb hely állt rendelkezésükre, ezért az apuka úgy döntött, hogy majd ő elkészíti.
Ilyen volt az étkező a konyhában, mielőtt belekezdett a munkába.
Kivitte az asztalt és a székeket és így 3 x 2 méter állt a rendelkezésére.
Néhán lécet rögzített a falra.
Majd tovább rögzítette a léceket, ahogy a képen látható. Az ülőke masszív kell legyen, hogy senki ne essen le róla.
Rögzítette két oldalra is a léceket.
Lemérte, hogy mekkora deszkák kerüljenek a lécekre, hogy kellően széles legyen az ülőhely.
Mielőtt odacsavarozta volna a léceket, bevonták őket mosható és vízhatlan anyaggal, hogy a takarítás könnyebb legyen.
Azért, hogy az ülőrész kényelmesebb legyen, szivacsot tett a deszkákra, majd rögzítette rá a bevonó anyagot.
