Kit vittek még ilyen ülésben oviba? Kinek őrzi még az édesanyja? Itt aztán kapaszkodni kellett két kézzel. Ez volt az első széllel szemben szálló szabadság és a jaj leesek adrenalin löket izgalmas keverékének érzése. Érdekes, hogy ettől függetlenül nem estünk le pedig nem volt biztonsági öv. A mostani szabványnak vélhetően semmiképpen nem felelne meg, de az biztos, hogy mint gyereknek igazi nagy kaland volt, hogy így szállítottak minket. Nem emlékszem, hogy rettegtem volna, inkább izgalom volt, a száguldás, a jó levegő, a szabadság egyvelege. Legelsőnek megfordult a fejemben, hogy hupsz lesz esetleg, de utána többet nem. Hisz bíztam Anyukámban. Ez a legfontosabb dolog és már kicsiként is kialakul....