Mi még abban a korban nőttünk fel, ahol olyan nem létezett, hogy valaki minimum egy valamijét, akár kezét vagy lábát ne törte volna. Estünk - keltünk, teli voltunk foltokkal, de nem igazán zavartatott ez minket.

Mi még abban a korban nőttünk fel, ahol olyan nem létezett, hogy valaki minimum egy valamijét, akár kezét vagy lábát ne törte volna. Estünk - keltünk, teli voltunk foltokkal, de nem igazán zavartatott ez minket. Egy biztos Anyuci szoknyájához nem rohantunk, hogy jaj itt meg ott van bibi. Az sem érdekelt, ha tiszta horzsolás volt a kezünk, lábunk. Mi akkor is lecsúsztunk a betoncsúszdán, ha mondjuk a bőrt is vitte a hátsó fertályunkról esetleg a nadrággal együtt. Másztunk mi mindenre fel és estünk is mindenről le. Igen persze elvileg ma divatos, hogy éljünk a mának szóval Carpe Diem és társai és ne tekintgessünk visszafelé, mert a múlt az elmúlt... Na de hát mennyivel jobb volt az, mint ami most van. Hát érthető, ha az ember szívesen gondol vissza egy felhőtlenül boldog gyerekkorra. Nyomj egy lájkot, ha Te is játszottál még ilyen játszón! :)