Mi még itt tanultunk becsületről és tisztességről és meg se mertünk pisszenni a tanórán. Szép egyenesen ültünk.

Mi még itt tanultunk becsületről és tisztességről és meg se mertünk pisszenni a tanórán. Szép egyenesen ültünk. Akkor még a tanárnak volt becsülete. Még köpenybe jártunk. Még az ajtót is kinyitottuk a tanárnak és előre is engedtük. Más szokások voltak még a szüleinket is magáztuk, de másként is tiszteltük őket. Igazából mostanra már eltechnikásodtunk, a gyerekek nyomkodják a telefont a tanórákon simán fel is veszik, ha csörög. Mikor mi iskolába jártunk még divat volt a körmös, a mai gyerekek azt sem tudják mi az. Azt nem mondom, hogy a körmös hiányzik, de akkor még minden gyerek tudta, hogy neki az iskolapadban van a helye. Hazaérve tanultunk másnapra és még segítettünk is a ház körül és a házban is. Mi hordtuk be a fát, húztunk vizet a kútból, etettük az állatokat és mindig segítettünk a földeken is. A nyári szünetben játszottunk is. De csak is... Mert nagyrészt segítettünk a szülőknek, nagy szülőknek, mert tudniillik egy házban éltünk és fel sem jött ez, hogy generációs különbség... Hogy miért? Mert megvolt az alapvető tisztelet, megvolt mindenkinek a szerepköre, az apa, apa volt a gyerek meg gyerek és mindenki aszerint tette a dolgát, ami a feladata volt. Nem volt divat lázadni, mi nem lázadtunk, hanem élni segítettünk a szüleinknek, nagyszüleinknek, a családnak. Fontos volt az összetartás. Mi még összetartottunk, nem széthúztunk. A fegyelemnek látjátok azért volt értelme. Nem beszéltünk ennyit az érzésekről, nem is tettük jelentőség telivé, de mindenki tudta, hogy szereti a másikat, mert a tetteink beszéltek helyettünk. Én ilyen korban nőttem fel és büszke is vagyok rá. Na és te büszkén viseled, honnan jöttél?